Kísértet járja be a jobboldali/kormánypárti sajtót: a médiatörvény szerecsenmosdatásának kísértete. Ez a kísértet azóta megizmosodott (ha élhetünk ilyen képzavarral egy szellemalaknál), s egyre vehemensebben csörgeti láncait. Már nemcsak egy, színvonalát és tendenciáját nézve egyaránt sötét jogszabályt csutakol, de Guinness-rekordkötetbe illő nagyságú drótkefével sikálja az egész, magát Európa házi szörnyévé kinövő NER-rezsimet. Amitől az persze nem lesz tiszta, csak véresre dörzsöli. Szmöre a Mandinertől volt olyan előzékeny, hogy Orbán EP-vizitjének apropóján csokorba gyűjtötte ezeket a típusérveket. Bántó neki a dolog.

Hogy pontosan mi? Az egész. Hogy: „Lehet, hogy nem ismerem a részleteket, de Magyarország akkor is egy diktatúra. Nagyjából ez a hangulat burjánzott el a brüsszeli falanszterekben.” „Bántó, ha a mérsékelten kardinális zöld ombudsmani tisztség megszüntetése miatt kiabálnak diktatúrát olyan országok, ahol az egyébként nem létezik, soha nem is létezett… Bántó, ha a 14 bejegyzett egyház miatt igazolt a fasizálódás ténye, miközben más tagállamokban hivatalos államvallás is van (Belgiumban pedig 6, Olaszországban 8 az elismert egyházak száma). Az alkotmánybírósági jogkör-farigcsálásnak ez a blog sohasem volt önfeledt híve. Mégis bántó a nemzetközi gyűlölettornádó, ha Hollandiában, Dániában, Svédországban még csak alkotmánybíróság sincs.” S így tovább.

Ugyanaz a lejárt, recsegő bakelitlemez, mint tavaly ilyenkor. Hogy amit a Fidesz létrehozott, az máshol is van, amit felszámol vagy korlátoz, az meg ott nem is volt soha. Szmöre kollégának az egészből van elege, de mégis ő az, aki a nyugati részletekre, kicsiny mozaikdarabokra a magyar összkép igazolásaként hivatkozva nem látja a fától az erdőt. Nem a dolgot őt magát nézi. Hanem rázoomol az emberevő tigris kislábujjának a körmére, aztán diadalmasan megállapítja: ez ugyanolyan, mint azé a cuki kiscicusé a szomszédból, ergo, egyik sem veszélyes. Kedves Szmöre, két dolog a lényeg, amit ön nem tud (vagy nem akar) belátni.

Egy: ne csak szemezgessen, mazsolázgasson huszonvalahány ország több évszázados jogállami termésének esetleges negatívumaiból. Hanem mondjon már még egy olyan helyet, ahol az Orbán-rendszer közjogi és közhatalmi intézkedései egyben, egészében, egyszerre valósultak meg. Egyetlen hatalmi központ által. Ahol mindez ugyanilyen korlátozhatatlan, tudatos rendszerré állt össze.

Olyan ez, mintha lenne egy tag, aki veri a feleségét, játékgépre költi a pénzét, éjszaka bömbölteti a tévét, ellopja a szomszéd biciklijét a tárolóból, bunkó a vevőkkel és kollégáival a munkahelyén. S mikor ezt a fejére olvassák, gyorsan keres öt embert: egy asszonyverőt, egy játékfüggőt, egy csendháborítót, egy tolvajt és egy tahót. Aztán kiböki: ők se jobbak nálam. De, jobbak. Mert ugyan gyarlók, de a bűnből nem csináltak cinikus, mindenkit gyötrő, önérdekű szisztémát.

Kettő: a nyugati demokrácia igazából egyetlen princípiumon nyugszik. Amit nem mondanak ki mindenhol alaptörvényben, szó szerint, de mindenütt betartják, ahol pluralizmus van. Mindenütt. Senki nem törekedhet a hatalom kizárólagos birtoklására, nem legalizálhat ilyen törekvéseket. A kormány, a parlament csak a demokrácia egyik alrendszere. Mely nem szállhatja meg, gyűrheti maga alá, nem áraszthatja el pártkatonákkal, rokonokkal az összes többi alrendszert (igazságszolgáltatás, önkormányzatiság, autonóm közigazgatás, független intézmények, média, szerződéses magánjogok. stb.) Akkor sem, ha a minősített többsége megvan hozzá. Az, hogy ezt az önszabályozó rendszert miképp tartja fenn, az minden demokráciának a belügye. Ha alkotmánybíróság, ombudsman nélkül is megy neki, akkor úgy is jó. De a törvényhozó hatalom fölötti (előzetes vagy utólagos felülvizsgálatot lehetővé tévő) jogértelmezői, „jogőri”, bírói kontroll mindenütt létezik. Van, ahol önálló Alkotmánybíróság, van ahol a Legfelsőbb Bíróság képében. Magyarországon ezt a történelmileg kialakult ellensúlyt, az Alkotmánybíróságot próbálta és próbálja a Fidesz a céljaihoz idomítani. A zöld, liberális, baloldali pártpolitikusok sok hülyeséget összehordtak, de ebben, a lényegben igazuk van. Ha ezt Szmöre rókacsapatának Alfa-hímje nem érti, akkor Nils Holgerson az orrára koppint. Ami kétségtelenül bántó. Fáj, mint az igazság.