© AP

Cinizmusból kétségtelenül jelesre vizsgázott a kormány és az általa kinevezett országos rendőrfőkapitány. Másodjára fordul elő, hogy illetékesek titkosítják, majd a közbotrány nyomása alatt 24 órán belül – részben vagy egészben - nyilvánosságra hozzák ugyanazt a dokumentumot. Ezúttal az MTV-ostrom során történt rendőrszakmai mellényúlásokat felsoroló jelentésre született Gergényi-válasz jutott erre a sorsra. Márpedig az, hogy a tekintetes vezetők olyan gyakorisággal kötnek meg és oldanak fel államtitkokat, olyan hanyag eleganciával cserélgetik a minősítéseket, mint egy átlagpolgár a fehérneműt, az nevetség tárgyává változtatja a bizalmas ügyiratkezelés teljes rendszerét.

Államtitok mindenütt van. Köztisztviselők és politikusok százai esküdnek fel rá, hogy megtartják. Jogi, köznyelvi és adatvédelmi szempontból olyan adat minősíthető így, melynek nyilvánosságra kerülése súlyosan veszélyeztetheti az ország nemzetbiztonságát, bűnüldözését, diplomáciai műveleteit. Az ilyesmi egy demokráciában természetszerűen jogos. Nem valószínű, hogy tömegek követelnék a külföldön működő hírszerzők vagy a beépített rendőrségi informátorok listájának felrakását a világhálóra. A média – és a politikára figyelő közönség – akkor kezd ideges lenni, amikor világos lesz: az államérdek szent normái mögé bújva hülyének nézik. Az olyan közhivatali titok, mely a mackóba történő berámolása után pár órával hirtelen napfényre kerülhet, soha nem is volt az. Csupán politikai, felelősségáthárítási célból kísérelték meg azzá tenni.

A dolog a maga pitiáner mivoltában roppant átlátszó, és ha nem lennének tragikus mozzanatai, olyan nevetséges volna, mint egy rendőrviccből írt bohózat: több mint két hónappal ezelőtt hivatásos futballhuligánok – amatőr utcai garázdák és jobbos ultrák társaságában -, megélhetési uszítók által biztatva elfoglaltak egy frekventált közintézményt. A rosszul felszerelt, elégtelen létszámú, vidékről idevezényelt (felettesei által lényegében magára hagyott) rendőrosztag képtelen volt megvédelmezni a Magyar Televíziót.

A kitüntetésekkel sűrűn dekorált rendőrtábornokok valamiért nem tudtak felmentést küldeni, miközben légvonalban pár száz méteres sugarú körben fővárosi rendőrök százai álltak készenlétben. Csak a vakszerencsén múlt, hogy az órákig tartó gyújtogatás-kődobálás nem követelt egyetlen életet sem a tömegből, a pechjükre odaküldött rendfenntartók, az MTV-dolgozók vagy a kíváncsiskodó járókelők soraiból.

A belső rendőrségi vizsgálat és az eredményére történő válasz körüli – szakmázós hadovába csomagolt - titkosítási huzavona ugyanoda fut ki: zajlik a testületi egymásra mutogatás, hogy ki vigye el a balhét. Kétségtelen, hogy a BRFK-t közvetlenül irányító Gergényi Péter indirekt módon nagyban sáros a tehetetlenségben.

A magát Vasprefektusnak tituláló pesti főrendőr olyan imázst épített a személye köré, hogy ő keménymarkú, hajthatatlan zsaru, akinél “rendnek köll lenni.” Aki nem tűri a hanyagságot, a korrupciót, a felkészületlenséget. Akinek regnálása során Budapesten nagyságrendekkel javult a közbiztonság és az egyenruhások szakmai nívója. Ha viszont egy rendkívüli helyzetben utóbbinak az ellenkezője bizonyosodik be, akkor ott le kell vonni a konzekvenciákat, amit nem helyettesít Gergényi nyugdíjazás örvén csapott primadonnás magánszáma.

De a fiaskóért történő elszámoltatás nem állhat meg az ő személyénél. A tévéostrom nem egy isten háta mögötti szabolcsi vagy zalai faluban történt, hanem ott, ahol az országos főkapitány is lakik-dolgozik. Elképesztő lenne, ha két rendőr főtiszt, akik évek óta ugyanazon épületben teljesítenek szolgálatot, ne keresnék vagy tájékoztatnák egymást (vagy helyetteseiket) ilyen válsághelyzetben, akár telefonon vagy más úton.

Akárhogyan is nézzük, Budapesten szeptember 18-án szürreális, józan ésszel nehezen felfogható dolog történt. Az egyik tévécsatorna folyamatosan közvetítette, hogy néhány tucat begőzölt verekedő késő estétől kora reggelig tör-zúz, rendőröket bántalmaz, kocsikat borogat, utcaköveket hajigál, majd a székházon belül fosztogat, s csinálja mindezt a főváros szívében. Nyilván látta mindezt a rendőrség ügyelete is, mégse küld erősítést. Ez a testületközi kommunikáció csődje, vagy még rosszabb. Ha ugyanez egy könnyűzenei koncerten történik, a biztosítást végző magáncég ügyvezetőjét rég kirúgták volna.