Bőhm András: Előre bocsátom, hogy a jelenleg kialakult áldatlan helyzet nem tekinthető a két koalíciós partner konfliktusának, ennek a nagypolitikában nem lesznek következményei. A probléma kizárólag a főpolgármesternek, Demszky Gábornak tulajdonítható, neki köszönhető, hogy a fővárosi koalíció jelenleg nem működőképes. A két kormányzó párt koalíciós szerződést kötött, amelyet mind a két frakció tagjai - köztük Demszky - egyhangúan megszavaztak. A szerződés meghatározza a főpolgármester humánpolitikai helyettesének feladatkörét, és szerepel benne az is, hogy ez a helyettes Gy. Német Erzsébet lesz. Demszky ezután levelet írt, meggondolta magát: mégsem fogadja el helyettesének a szocialista politikusnőt. Nekem erről az első pillanatban az volt a véleményem, hogy súlyos felelőtlenség, mert politikailag – helyi szinten - majdnem kezelhetetlen helyzetet idéz elő.

Végül is mi a konfliktus gyökere? Demszky még mindig nem tudott túllépni azon, hogy Gy. Németh Erzsébet 2002 őszén a riválisa volt?

A magyarázat valóban nem egyszerű. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az előző ciklusban Gy. Németh volt az MSZP frakcióvezetője, és a koalíció 2002 és 2006 között nem működött rosszul. Demszky együtt tudott működni a szocialistákkal, s bár voltak nézeteltérések, amelyek a közgyűlésben felszínre kerültek, a feszültségeket mindig sikerült rendezni. Megjegyzendő, hogy Demszky maga is úgy nyilatkozott, elfogadta volna a politikusnőt, ha az nem utasította volna el az egészségügy irányítását.

November 17-én, a Budapest napja ünnepségen derült ki, hogy mind az MSZP, mind az SZDSZ másként értelmezi az előzőleg megkötött koalíciós megállapodást. Molnár Gyula, és Steiner Pál szerint a szocialisták nyitva hagyták a kérdést, hogy a következő ciklusban ki lesz a felelős Budapest egészségügyéért, az MSZP mindenestre nem hajlandó e terület felügyeletét ellátni. A szocialisták testületi döntését Demszky „rálőcsölte” Gy. Németh Erzsébetre, s erre hivatkozva mondta ki, hogy nem bízik meg benne.

Megjegyzendő, hogy november 17-én Gy. Németh nem is beszélt személyesen a főpolgármesterrel. Viszont két nap múlva egy SZDSZ-frakcióülésen, ahol Demszky is részt vett, hosszú vita után úgy döntöttünk, hogy a főjegyző látja majd el az egészségügy felügyeletét, s rendszeresen beszámol a főpolgármesternek. November 18-ára készült el a koalíciós megállapodás, melyet mind a két frakció elfogadott. Mindenki várta, hogy két nap múlva a közgyűlésen megalakulnak a bizottságok és elkezdődik a munka. Ezután állt elő Demszky azzal, hogy „nem ér a neve”, és kijelölt helyettesével nem tud együtt dolgozni.

Miért nem vállalja a liberális főpolgármester a fővárosi egészségügy reformját, amit a kormány az SZDSZ elképzelései alapján, egy általa jelölt miniszter vezetése alatt hajt végre?

Valóban, Demszkynek vállalnia kellene a liberálisok egészségügyi programját, nem tehet úgy, mintha nem lenne köze hozzá. Ismeretes, hogy az MSZP orvos politikusai nem támogatják egyértelműen a reformprogramot, és a miniszterelnök is sokszor vitában áll saját pártjának szakértőivel. Ebben a helyzetben kulcsfontosságú a liberálisok támogatása, és súlyos hibának tartom, hogy éppen a fővárosban a szocialistákra akarják bízni a reformok végrehajtását. Napjainkban három fontos, ugyanakkor kényes terület van Budapesten, amelyeknél komoly változásokat kell végrehajtani. Az első a Budapesti Közlekedési Vállalat, a második az oktatás, mindkettőt a szocialisták felügyelik. A harmadik az egészségügy, melyet Demszky nem akar vállalni.

Demszkynek nyilván az sem használ, hogy sokan az október 23-i tüntetés erőszakos feloszlatása kapcsán mutatott, „túlságosan rendpárti” álláspontja miatt bírálják.

Kétségtelenül helyesebb lett volna, ha a liberálisok távolságot tartanak az események hivatalos rendőrségi megítélésétől, s Demszky a budapesti főkapitányt nem dicséri meg nyilvánosan, rögtön az események után. A tüntetés feloszlatása elkerülhetetlen volt, de a rendőrségi túlkapásokat nem kellett volna látványosan helyeselni. Gergényi Pétert ugyan egy korábban hozott közgyűlési határozat alapján tüntettük ki, de nem lett volna szabad olyan látszatot kelteni, hogy a városháza minden intézkedésével egyetért.

Arról is lehetett hallani, hogy Gyurcsány és Demszky között feszültség támadt.

Sajnos, a főpolgármester nem akarja tudomásul venni, hogy népszerűsége jócskán megkopott. Ezúttal, első ízben, a két kormányzó párt közös jelöltje volt, és ha nem kapja meg az MSZP támogatását, nem kezdhette volna meg az ötödik ciklusát. Ennek a helyzetnek vannak politikai következményei is. Többek között az, hogy nem emelhet vétót az MSZP jelöltje ellen, még akkor sem, ha egy jogszabályban szerepel, hogy maga jelöli a helyettesét. A miniszterelnök elég egyértelmű jelét adta annak, hogy nem veszi tudomásul a Demszky előidézte lehetetlen és bonyolult helyzetet. Ugyanakkor azt sem lehet kizárni, hogy az MSZP végül új főpolgármester-helyettest állít, bár nem tudom, hogy egy ilyen döntést hogyan magyarázná meg a választóinak. Az igazi kérdés azonban az, hogy a koalíción belül vissza lehet-e állítani a bizalmat, hogy számítani lehessen a koalíciós képviselők mindegyikének szavazatára. Ellenkező esetben nincs meg a többség.

Elképzelhető, hogy a fővárosi bizottságok megalakulásakor az MSZP összefog a Fidesszel? És ha ez megtörténik, milyen következménnyel jár majd?

Nem lehet kizárni, hogy a jövő heti közgyűlésen a legnagyobb kormányzó és a legnagyobb ellenzéki párt megállapodik egymással bizonyos pozíciókról. Ennek azonban az országos politikára nem lesz hatása, hiszen célja csak az lehet, hogy megalakuljanak a bizottságok, és a közgyűlés működőképes legyen. De a várható népszerűtlen intézkedéseknél, például a közműdíjak emelésénél, nem lehet számítani az ellenzék egyetértésére.

Személyi kérdéseken kívül konfliktust idézhet elő a kormány és a főpolgármester között a négyes metróvonal finanszírozása is. Márpedig ez lenne Demszky időszakának legjelentősebb fővárosi beruházása.

Már nyáron, a kampány idején az volt a véleményem, hogy a főpolgármesternek a városüzemeltetés gondjaira kellene koncentrálnia, s építészeti csodák tervezgetése helyett a konvergenciaprogrammal kellene törődnie. A választás előtt őszintén fel kellett volna tárni, s el kellett volna mondani a fővárosiaknak, mi valósítható meg a Podmanitzky-tervből. Ezt a felvetést más, az SZDSZ választmányában megfogalmazódott bírálatokkal együtt leírtam egy idén nyáron kelt levélben. Demszky a levélben foglaltakat, melyekről egyet s mást a sajtóban is elmondtam, akkor sértésnek tartotta, PR-tanácsadói kifejezetten ellenezték. Ekkor döntött úgy, hogy lecseréli a fővárosi SZDSZ frakció tagjait, és új csapatot vesz maga mellé.

Mit jósol, mi történik a jövő héten, a fővárosi közgyűlésen?

A legvalószínűbb, hogy a közgyűlés megválasztja az egyik szocialista helyettest, Hagyó Miklós személyében, de a másikat nem. Néhány kivételtől eltekintve felállnak a bizottságok. Majd újratárgyalják a városházi koalíciós szerződést, bár ezt a kormányzó pártok egyike sem fogja nyíltan elismerni.

Pelle János