Lengyel Zoltán

Lengyel Zoltán: Provokációról szó sem volt. Nem igaz, hogy gyorsan hajtottam: nem is tehettem volna meg, hiszen lassan haladt előttem egy másik kocsi, amelyet szintén feltartóztattak. Amikor megállítottak a rendőrök, rögtön mondtam nekik, hogy baj van, mert külföldön voltam, és elfelejtettem visszatenni az irataimat az autóba. Előzőleg a kamrát festettem, egy ócska trikó és fürdőnadrág volt rajtam. Közöltem, hogy semmiféle igazolvány, vagy jogosítvány nincs nálam, elismerem, hogy ezzel szabálysértést követtem el. Mondtam, hogy országgyűlési képviselő vagyok, és telefonon kértem segítséget. Közöltem a rendőrökkel, hogy a barátnőm tíz percen belül ott lesz, hozza az irataimat. Ugyanakkor megkértem a rendőröket, akik közül egyiken sem volt azonosító jelvény, hogy addig is igazolják magukat.

hvg.hu: Erre mondta Talleyrand, hogy „ez több mint bűn, ez hiba volt”. Néhány intézkedő rendőr sajnálatos módon ma is kihívásnak tekinti, ha az állampolgár egyenlő félként tárgyal velük. Sejthette volna, hogy ebből konfliktus lesz.

L.Z.: Arra készültem, hogy ugyanolyan eljárást folytatnak majd le, mint három évvel ezelőtt, amikor kisebb közlekedési balesetet okoztam. Viszonylag gyorsan hajtottan a 63-as úton, kisodródtam, és fának ütköztem. Akkor az intézkedő rendőrrel közösen készítettünk egy dokumentumot, melyben kijelentettem, hogy az eset kivizsgálása során lemondok a képviselői mentelmi jogomról.

hvg.hu: Úgy tűnik, rosszul ítélte meg a helyzetet, ráadásul támadólag lépett fel a rendőrökkel szemben, legalábbis ők ezt állítják.

L.Z.: A rendőrségi törvény szerint igazoló jelvényt kellene volna viselniük, illetve meg kellett volna mondaniuk a nevüket és a rendfokozatukat.

hvg. hu: Miközben Ön nem árulja el a személyazonosságát…Képviselő úr, mennyi ideig volt külföldön? Ennyire elszakadt a hazai viszonyoktól?

L.Z.: Néhány hétig nyaraltam, és nem olvastam a magyar újságokat. Úgy látszik, ennyi is elég ahhoz, hogy az ember túlságosan felszabadulttá váljon. De gondolja meg, mennyi alapja lehet annak, amit a rendőrök állítanak? Negyvenhét éves vagyok, van rajtam némi túlsúly. Hogyan támadhattam volna meg, összebilincselt kézzel, három kisportolt rendőrt? A dolgok akkor mérgesedtek el, amikor felszólítottak, hogy szálljak ki az autóból, amit nem tettem meg. Erre letépték a kezemről a fémszíjas karórát, majd feltépték a kocsi ajtaját és kirángattak az ülésről, amivel tönkretették az autóm központi zárát. Pedig nem akartam elhajtani a helyszínről, amivel a rendőrségi szóvivő meggyanúsított. Ledöntöttek a motorház tetejére, hátracsavarták a kezem, megbilincseltek és megpofoztak.. Olyan testhelyzetbe kerültem, hogy semmiképp sem tudtam volna bántalmazni a rendőröket, vagy hátba rúgni magam. Márpedig a rendőrök azt állítják, hogy a sérüléseimet magam okoztam magamnak.

Úgy érzem, hogy az esetemből azért lett ekkora ügy, azért írnak róla annyit a lapok, mert a közelmúltban a rendőrség a politikai viták kereszttüzébe került, én pedig képviselő vagyok. Sajnos, a rendőri brutalitás elég gyakori, és az egyszerű embereknek nincs sok esélyük rá, hogy igazságot szolgáltassanak nekik.

hvg.hu: Furcsa, hogy a rendőrök nem várták meg, amíg a barátnője odaviszi az iratait. Vagy miért nem kértek mobilon utasítást a felettesüktől?

L.Z.: Ezt és is szeretném tudni. Nem értettem, miért kellett engem erőszakkal elvinni a helyszínről, és miért töltöttem közel két órát az első kerületi kapitányság fogdájában. Még azután is ott tartottak, hogy a személyazonosságomat a behozott iratok egyértelműen igazolták. A kényszerítő eszközöktől rosszul lettem, olyan lelki és testi állapotba kerültem, hogy a zárkában mentőt kellett hozzám hívni. Sikerült elérnem, hogy megmérjék a véralkohol szintemet, melyből kiderült, hogy cseppet sem ittam. Szabadulásom után megtudtam, hogy a velem szemben intézkedő rendőr feljelentett azért, mert ellenálltam az intézkedésnek, és erőszakos fellépésemmel sérülést okoztam neki. Holott csak passzív ellenállást tanúsítottam, úgy ahogy a hetvenes, nyolcvanas években az „utcai politizálás” során megtanultam.

Kiváncsiak voltunk, mindezt hogyan kommentálja a másik oldal. Eljuttattuk az interjút a BRFK kommunikációs osztályára, ám kérésünket elhárították.

J.P.