Farkas Lilla: Alapítványunk egyrészt a cigányokat sújtó szegregáció leküzdésére jött létre, s igyekszünk felszámolni a diszkrimináció minden formáját a mai magyar közoktatásban. Az eljárások során saját nevünkben lépünk fel, s ha lehet, nem vonunk be egyéni felperest. Tapasztalatunk szerint ez a legjobb módszer arra, hogy megelőzzük az általunk képviselt cigány emberek zaklatását. Ez történt ugyanis a közelmúltban, Hajdúhadházon. Ami magát a szegregációt illeti, ha úgy látjuk, hogy egy-egy településen átfogó, szisztematikus átalakításra van szükség, amit bíróságnak kell elrendelnie, akkor közérdekű igényérvényesítés céljából polgári pert indítunk az önkormányzat, illetve az általa fenntartott iskolák ellen , hogy azok deszegrációs (integrációs) tervet hajtsanak végre a problémák felszámolására. Ez történt Nyíregyházán és Hajdúhadházon, és már beadtuk a keresetet a jászladányi ügyben is. Miskolcon második pert is kezdeményeztünk az ottani tiszta cigány iskola ellen, de ebben egyelőre a bíróság csak lassan halad előre. Alapjában véve mindenütt azt akarjuk elérni, hogy a cigány gyerekeket keverjék a magyarokkal. Megelégszünk azzal, ha erre a települések rosszabbik iskolájában kerül sor, de persze ezt szeretnénk, ha az integráció a jól felszerelt iskolákban valósulna meg, és be lehetne zárni a „cigányiskolákat”. A csökkenő gyereklétszám ezt segítheti. Másik törekvésünk, amelynek szintén jogi úton akarunk érvényt szerezni, hogy személy szerint azt a helyi politikust, aki felelős a szegregációért és diszkriminációért, marasztalják el ezért. Szabálysértési feljelentést teszünk ellene az Oktatási Minisztériumhoz tartozó Oktatási Hivatalnál, a közoktatásban elkövetett szándékos diszkrimináció miatt, ami százezer forintig terjedő büntetéssel sújtható. Amennyiben ennél súlyosabb a helyzet, hivatalos visszaélés miatt teszünk feljelentést az érintett önkormányzat ellen. Erre készülünk a váci polgármesterrel, Bóth Jánossal szemben is.

hvg.hu.: A váci polgármester, aki egyébként országgyűlési képviselő, és a Magyar Szocialista Párt frakciójának tagja, úgy vélte, hogy az önkormányzat eddig is sokat tett a csörögi cigánygyerekekért. Nem lehetne diplomatikusabb módon eljárni ebben az ügyben?

F. L.: Sajnos, a szelídebb eszközök nem vezettek eredményre, Vác nem volt hajlandó hosszú távú megállapodást kötni Csöröggel, amelynek önkormányzata eddig semmit sem tett azért, hogy megoldja a legszegényebb cigány családok gyerekeinek Vácra utaztatását. A tehetősebb magyar és néhány cigány szülő egyénileg már most is váci iskolákba viszi a gyerekét. A szegényebb családok azonban nem tudják kifizetni az útiköltséget, ezért értelme sincs egyénileg iskolát keresniük Vácon. Pedig elfogadhatatlan, hogy Bóth János a községet „megzsarolja” a cigánygyerekek beiskolázásával, és azt szabja feltételül, hogy a falu továbbra is működtesse a váciak szemetét befogadó hulladéklerakót. Ugyanis Vác a kistérségi együttműködés keretében polgári jogi kötelezettséget vállalt a csörögiek befogadására, köztük a cigány gyerekére is, amelyet aztán nem teljesített. Ez a polgármester részéről a hivatali kötelesség megszegése, olyan formában, amely Magyarországon büntető felelősségvonásra vezethet. De nem ő az egyetlen döntéshozó, akit feljelentettünk. Feljelentést tettünk az egyik miskolci és teszünk egy hajdúhadházi iskolaigazgató ellen, szegregáció miatt. Utóbbi a mostani beiratkozásokkal még jobban megbillentette a cigányok és nem cigányok aránya a vezetése alatt álló iskolában. Ezt eddig még nem hoztuk nyilvánosságra, de feljelentettük a jászladányi polgármestert is hivatali visszaélés miatt. Elfogadhatatlannak tartjuk ugyanis azt, hogy a jászladányi önkormányzat a költségvetésből közel kétmilliót ad az alapítványnak, és hárommillió forintos pénzügyi támogatásban részesíti az alapítványi iskolát, amely 2003-ban kifejezetten a cigány gyerekek távol tartására, szegregációs céllal jött létre. Jellemző módon az alapítványi iskolába járó gyerekek rászorultságát az ottani tanárok ítélték meg, ami oda vezetett, hogy míg a jogszabályok szerint mintegy huszonöt alapítványi gyerek volt hátrányos helyzetűnek minősíthető, addig a tanárok véleménye szerint közel száz, vagyis nagy részük kap étkezési támogatást. E „rászoruló” gyerekek egyébként havi 4000 forint tandíjat fizetnek. Ugyanakkor az önkormányzati fenntartású iskolának, ahová a cigány gyerekek járnak, is van alapítványa, amely nem részesült a másik alapítványhoz hasonló támogatásban.

Farkas Lilla ügyvéd. Galamb módjára nem lehet

F. L.: Alapító okiratunkban egyértelműen megfogalmaztuk, hogy a hátrányos helyzetű és a cigány gyerekeket kívánjuk képviselni és segíteni. Kétségtelen tény, és a szakirodalom ezt egyértelműen megállapítja, hogy a magyar közoktatásban elsősorban „osztályalapon” tesznek különbséget a gyerekek között Leegyszerűsítve: a z értelmiségi szülők gyerekei már a Kádár-rendszerben is az A osztályba kerültek, a B-be az átlagosak, a C-be pedig a nagyon szegények, akik között többségben voltak a cigányok. Vagyis az oktatásban megjelenő szociális hierarchiára „rakódik rá” az etnikai alapú diszkrimináció, olyan formában is, hogy osztályokban, és sok helyen iskolákban is elkülönítik a „jobbakat” és a „rosszabbakat”. Előbbiek „tehetséggondozásban”, utóbbiak „felzárkóztatásban” részesülnek. Hajdúhadházon pl. a cigányok jelentős része rossz színvonalú, felzárkóztató oktatást nyújtó tagiskolákban tanul, ahová a „fehérek” közül leginkább a nevelőszülőkhöz kihelyezett gyerekek járnak. Hazánkban nem mérik az iskolák minőségét, a tanárok teljesítményét, így ha egy osztályban 25 százalék fölé emelkedik a cigánygyerekek aránya, a nem cigány szülők pánikszerűen elviszik onnan a gyerekeiket, arra hivatkozva, hogy az oktatás színvonala leromlott. Az önkormányzatok pedig asszisztálnak ehhez a spontán szegregációhoz.

hvg. hu.: Az önkormányzatok gyakran arra hivatkoznak, hogy a cigány szülők maguk ragaszkodnak a rossz színvonalú, szegregált iskolákhoz.

F.L.: Igen, ez az önkormányzatok legfőbb érve, vagyis a „a cigányok maguk kérték”, hogy elkülönült, felzárkóztató jellegű oktatásban vehessenek részt. De az esetek többségében a háttérben manipuláció, tájékozatlanság, tudatlanság húzódik meg. Az önkormányzatoknak azért is érdekük a jelenlegi helyzet fenntartása, mert a cigány gyerekek részére kiutalt különböző, az állami költségvetésből származó plusz támogatások jó részét elsősorban nem a cigány gyerekek oktatásának fejlesztésére használják fel. Panaszkodnak, hogy csak plusz pénzből tudnák jobban oktatni a cigányokat, de a nem cigány gyerekek oktatására mindig van pénz. Általában arra hivatkoznak, hogy a nem cigány gyerekekkel „eredményeket akarnak elérni”, azt szeretnék, ha legalább ők továbbtanulnának. Holott ma nincsen semmiféle megbízható módszer az oktatás színvonalának mérésére. Nem tudni, nem érnek-e el jobb eredményeket egy olyan osztályban, ahol a tanulók egyharmada, vagy fele cigány, mint azokban az osztályokban, ahová csak néhány kiválasztott cigánygyerekek engednek be. Sajnos, a pedagógusok nem akarják vállalni azt a kétségtelen többletmunkát, ami az integrációval, az új módszerek alkalmazásával jár. Erről nagy nyilvánosság előtt nem is beszélnek. Vagy ön hallott már olyan szakszervezeti álláspontról, ami ilyen problémákat feszegetett?

hvg.hu.: Lehet ezen a helyzeten angolszász mintára indított „precedensperekkel” változtatni? Gondolja, hogy előbb-utóbb rá lehet kényszeríteni a magyar oktatási rendszert, hogy mindenütt azonos arányban „keverje” a cigány és a nem-cigány gyerekeket?

F. L.: Vannak bíztató fejlemények, s ebben nekünk is van szerepünk. Nyíregyházán például a helyi önkormányzat hat iskolába osztotta szét a cigánygyerekeket. Buszokkal szállítják őket mindenhová, a különböző évfolyamokba iskolánként jutott mintegy tizenöt cigánygyerek, és közben arra is ügyeltek, hogy a testvérek ugyanabba az iskolába járhassanak. Vagyis az önkormányzatok végre tudják hajtani a deszegregációt, ha akarják. A „cigányiskolákhoz” azért ragaszkodnak a cigány szülők, mert féltik a gyerekeiket, mi lesz velük, ha kiszakadnak a hagyományos közösségből, féltik őket az idegen környezettől, az esetleges zaklatástól. A szegregált iskolák tanárai pedig féltik az állásukat, ezért gyűjtenek aláírásokat a jelenlegi állapotok fenntartása érdekében. Eddig minden peres ügyünkben gyűjtöttek aláírásokat.

Cigány iskolások. A hátsó padban © Stiller Ákos

F.L.: Egyedi esetekkel nem foglalkozunk, erre az alapítványnak nincsen kapacitása. De nem hiszem, hogy az ön által említett konfliktusok szervesen hozzátartoznának a szegregációs problémához, mint ahogy azt sem, hogy ilyen esetek túl gyakran fordulnának elő. És persze meg kellene közelebbről nézni a pedagógusok felelősségét is a konfliktusok elmérgesedésében. Ott, ahol a tanárok partnernek tekintik a cigány szülőket, és együttműködnek velük, ilyesmi nem fordul elő. Az sem zárható ki, hogy a média tendenciózusan mutatja be ezeket az eseteket.

hvg.hu.: Ön szerint tehát adminisztratív módszerekkel el lehet érni a „harmonikus együttműködést” az oktatásban és nevelésben cigányok és nem cigányok között, minden csak a pedagógusokon és az általuk alkalmazott módszerek hatékonyságán múlik. Viszont bizonyos kulturális minták terén jelentős az eltérés, amit a hatóságok is hallgatólagosan tudomásul vesznek. Arra gondolok, hogy a hetedikes, nyolcadikos cigány lányok saját közösségük szemében „eladósorba” kerülnek, „férjhez mennek”, olykor teherbe is esnek, abbahagyják a tanulást. Ehhez hogyan viszonyuljon az osztályfőnöke vagy az iskola igazgatója?

F. L.: Ügyvéd vagyok, nem tanár, úgyhogy szakmai tanácsot ne tőlem várjon. Megértéssel, megfelelő empátiával az ilyen jellegű problémákat is meg lehet oldani. Az osztályfőnöki órákon mindent meg lehet beszélni. Azt kell elérni, hogy ha egy lány, aki szülés miatt magántanuló lesz, utána térjen vissza az iskolába, és fejezze be a tanulmányait. Erre több példa is volt már. Amúgy nem hiszem, hogy az efféle esetek túl gyakoriak lennének. Ha a pedagógusok ezt állítják, csak „becsületszóra” nem hiszem el nekik. Álljanak elő bizonyítékokkal, statisztikákkal, mennyire volt gyakori a terhesség a felső tagozatos cigánylányok között.

hvg.hu.: Egy polgármestertől azt hallottam: önök úgy viselkednek, mint az amerikai ügyvéd, aki „szakszerűtlen beavatkozás” jogcímén kártérítési pert indít az orvos ellen, aki segíteni próbált az ügyfelén, miután az rosszul lett az utcán.

F. L.: Az összehasonlítás sántít. Mi az alkotmányra hivatkozva lépünk fel, amely az állam részére előírja az oktatás kötelességét a tanköteles kor határáig. Mivel az önkormányzatok kötelessége, hogy biztosítsák az oktatást, és erre az állam pénzét használják fel, ennek felhasználását és igazságos, szegregációmentes elosztását számon lehet kérni rajtuk a törvény nevében. Ha tetszik, jobb híján alapítványunk vette át azt a kormányzati feladatot, amelyet a nyolcvanas évek végéig az Oktatási Minisztérium szakfelügyelete gyakorolt. Mégis csak formális, alkalomszerű együttműködésünk a minisztériummal, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy munkatársainkat szakértőként különféle továbbképzésekre hívják. Egy vagyunk a számos civil szervezet közül, nincs beleszólásunk abba, milyen rendeletek, jogszabályok készülnek. Én pl. tagja vagyok az Egyenlő Bánásmód Hatóság tanácsadó testületének, de onnan nézve sem látható, pontosan mi történik a magyar közoktatásban. A rendszerváltás óta az önkormányzati fenntartású iskolákban mindenki azt csinál, amit akar, illetve amit a helyi viszonyok lehetővé tesznek. Ennek az állapotnak véget szeretnénk vetni, alkalmazkodásra szeretnénk kényszeríteni az elavult, nehezen mozduló, változatlan magyar oktatási rendszert. De kérdezem én: ezt a feladatot miért épp nekünk kell ellátni. Jellemző módon mivel a „pereskedő alapítványnak” hazai forrásokból nem tudtunk pénzt szerezni, külföldi magánalapítványok finanszírozzák pereinket. Igaz, a hátrányos helyzetű gyerekek szakközépiskolában és gimnáziumban való továbbtanulását segítő programunkat támogatják hazai bankok és magánszemélyek is.

Pelle János