„Alulírott, X. Y. magyar állampolgár, azzal fordulok a tisztelt bírósághoz, hogy korlátozza cselekvőképességemet, azaz köznyelven szólva nyilvánítson beszámíthatatlannak. Kérésem indokaként előadom, hogy bár szellemileg érett és ép vagyok, hiányzik belőlem az ésszerű akarat-elhatározásra való képesség, azaz az alternatívák mérlegelése, választása, a következmények számbavétele és a mindezeken alapuló felelős magatartás.”

Valahogy így kezdődhetne az a nyilatkozat, amelyet a Magyar Szocialista Párt, amennyiben hivatalosan kiáll Kálmán László népszavazási kérdései mellett, az aláírásgyűjtő ív mellett aláírásra kínálhat a magyar állampolgároknak. Természetesen egy ilyen képtelen tartalmú kérelmet senki sem írna alá, és a bíróság is visszautasítana. Korlátozott cselekvőképességűvé való nyilvánítását senki nem kérelmezheti, ha egyszer beszámíthatatlan: ezt nevezik úgy, hogy contradictio in adjectio, azaz önellentmondás.

De ami abszurditás a polgári jogban, megtörténhet a politikában. A Medián közvélemény-kutató intézet múlt heti felmérése szerint a Fidesz népszavazásra javasolt hat kérdése a kórházi napidíjról, az orvosi vizitdíjról, a tandíjról, az egészségi intézmények privatizációjának korlátozásáról, a földvásárlásról és a gyógyszerárusításról ugyanúgy többséget kapna a szavazóktól, mint Kálmán László nyelvész utóbbi hárommal ellentétes tartalmú kérdései. Vagyis ha az Országos Választási Bizottság Kálmán kérdéseit ugyanazon a lapon terjeszti a választók elé, a mai állás szerint érvénytelen lesz a népszavazás. A magyarok – ahogy 1989 novemberében a rendszerváltás folyamatában fontos változást hozó „négyigenes” referendumon – ezúttal sem racionálisan, a szavakat patikamérlegre téve fognak szavazni, hanem érzelmi alapon, „Gyurcsány mellett”, vagy „Gyurcsány ellen”. Ha kilenc kérdést találnak a szavazólapon, nem tudják majd, melyik mellé húzzák az ikszet.

Az MSZP még nem döntötte el, milyen taktikához folyamodjon a várhatóan (?) jövő tavasszal megtartandó népszavazás ügyében, amelytől az ellenzék „áttörést”., az előrehozott választások kikényszerítését reméli. A defenzívába szorult nagyobbik kormánypárt három lehetséges módszerhez folyamodhat. Az első: meggyőzi a társadalmat, és saját szavazóbázisát, hogy járuljon az urnák elé, és szavazzon nemmel. Ez meglehetősen kockázatos vállalkozás, ugyanis hosszabb ideig tartó, polemikus kampányt kell folytatni a népszerűtlen intézkedésekről. A vizitdíj és az ágydíj, a több-biztosítós rendszer és a tandíj bevezetését az egészségügy és az oktatásügy rendbetétele, európai szintre való emelése utólag persze igazolhatja, de ettől jelenleg még messze vagyunk. A tömegek ezeken a területeken ma csak az elvonásokat és a nyomukban járó zűrzavart látják, ilyen körülmények mellett nehéz érvelni, meggyőző perspektívát felvázolni. Tanulságos tény, hogy a Szlovákiában az egészségügyben hozott üzleti reformok segítették a jobboldali Dzurinda-kormány bukását. Vagyis Gyurcsány Ferenc számára logikus lenne, ha úgy döntene, kerülni kell a nyílt vitát a népszavazásra feltett kérdésekről.

A második, szintén kockázatos alternatíva az ellenzéki kezdeményezés „kibekkelésére”, ha a kormánypártok az alacsony részvételre buzdítanak, arra játszanak, hogy a népszavazás érvénytelen lesz. Ez a taktika egyszer kudarccal végződött (1989-ben, amikor az MDF „tartózkodásra” szólította fel a híveit), de többször is eredménnyel járt. 2004 novemberében, amikor az ellenzék szintén az egészségügyről és a határon túli magyarok automatikus kettős állampolgárságáról kérdezte a választókat, és a referendum eredménytelen lett.

De a szocialistáknak arról sem szabad elfeledkezni, hogy 2004-ben jobb volt a gazdasági helyzet, és az egészségügy privatizációja csak elméleti kérdésként merült fel, mégis a választók jelentős többsége a változatlanságot támogatta.

A harmadik lehetőség: a Kálmán László-féle „beszámíthatatlansági kérelem” felkarolása. Ennek a megoldásnak a gyengéje is a kampányidőszak, egészen pontosan az aláírások összegyűjtése. Bár Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője még májusban, amikor Kálmán László intelligenciatesztnek is beillő tételei nyilvánosságra kerültek, jelezte, hogy adott esetben a szocialisták nem zárkóznának el attól, hogy kétszázezer aláírót összegyűjtsenek az „ellenkérdések” támogatására, nem egyszerű azt az álláspontot képviselni, hogy a népszavazás valójában komédia, és akárhogy „dönt” is a nép, valójában maga sem tudja, mit akar.

A kérdések, a Fideszé és Kálmáné egyaránt az Alkotmánybíróság előtt vannak, dönt arról, hogy mi legyen a sorsuk. Veszi magának a bátorságot, és befutási sorrend alapján egyik vagy másik „kéréscsomagnak” ad zöld utat. Mert a mai tudásunk szerint nagy merészség volna beérkezési sorrendet megállapítani a kezdeményezések között, és a bíróság ezt valószínűleg nem is teszi majd. Ráadásul a népszavazási törvény egyértelműen kizárja, hogy egyszerre többen is azonos témában gyűjthessenek aláírást, és kezdeményezzenek népszavazást, ezért kevéssé valószínű, hogy a taláros testület hozzájárulna, hogy Kálmán és a Fidesz kérdései egyaránt felkerülhessenek a szavazólapokra. Mi marad hát a Bihari Mihály vezette testületnek? A legelegánsabb és legpolitikusabb megoldás az lenne, ha felszólítanák a parlamentet, hogy szüntessék meg a népszavazási törvény ellentmondásait, és záros határidőn belül szabályozzák a kezdeményezések beérkezésének regisztrációjára vonatkozó szabályokat. A népszavazási törvény persze kétharmados, tehát ellenzék és kormány együttműködése nélkül nem módosítható. És persze a salamoni döntés azt jelentené, hogy ismét vissza kéne térni a kályhához, de legalább alkotmányos úton rendeződhetne a vita.

A politikai hozadékokról pedig csak annyit: a magam részéről kétségbe vonom, hogy ez a népszavazás, még ha eredményes lesz is, a Fidesz szempontjából valóban kiutat nyithat a válságból. Hat igentől sem lesz több gyerek, és még kevesebb lesz pénz a költségvetésben az egészségügyre és az oktatásra. Mégsem tartanám jó megoldásnak, ha a baloldal hozzálátna ahhoz, hogy a „beszámíthatatlansági kérelem” mellett gyűjtsön aláírásokat, ezzel lehetetlenítve a népszavazási kezdeményezést. Akkor már inkább jöjjön a nyílt vita és a becsületes megméretés.