Prókay Sándorné. Egy telefon után a "triász" lemondta a sztrájkot.

Prókay Sándorné: Arra, hogy a vasutas szakszervezetek vezetői minden elfogadható indok nélkül hátráltak ki ebből az ügyből. Egy hónapon keresztül, február elejétől kezdve tárgyaltunk a kormányoldallal, a vasút egészségügyi intézményrendszerének megőrzése volt a célunk. Mind az öt szakszervezet egyetértett abban, hogy miután a vasutasok hozták létre saját kórházaikat és rendelőiket, melyeknek értéke mai áron több milliárd forint, a vasutasoknak ezekhez a kórházakhoz joguk van, és meg kell védeniük őket. A ma is érvényes vasúti törvény a vasutasok egészségügyi szervezetét „egységes, elkülönült egésznek” tekinti, hiszen a vasutasok jó fizikai állapotának megőrzése fontos a közlekedés biztonsága szempontjából is. A környező országokban is külön szervezete van a vasútegészségügynek, például Romániában. A MÁV dolgozói és nyugdíjasai, több mint négyszázezren, a többi biztosítottól eltérően fizetnek az önkéntes támogatási alapba fél százalékot a nyugdíjukból, illetve a bérükből. Ennek fejében külön ellátásra tarthatnának igényt, az alapellátástól a rehabilitációig.

hvg.hu.: Tény, hogy márciusban a az egészségügyi intézmények védelmében beharangozott vasutassztrájk váratlanul elmaradt. Kik vettek részt a döntő, március 2-i tárgyaláson?

P.S.: A kormányoldal részéről a jelenlegi egészségügyi miniszter, Horváth Ágnes vezette a tárgyalásokat, jelen volt a Munkaügyi Minisztérium és a GKM több szakállamtitkára. Képviseltette magát valamennyi vasutas szakszervezet, elnökeikkel, illetve alelnökeikkel: a VDSZSZ (Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete) részéről Gaskó István, a VSZ (Vasutasok Szakszervezete) részéről Simon Dezső. Jelen volt Borsik János, a Mozdonyvezetők Szakszervezetének ügyvezető alelnöke, továbbá a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének és a Pályavasúti Dolgozók Szakszervezetének az alelnökei. A VEDOSZ –t dr. Várady Zoltán elnök és jómagam mint alelnök képviseltük.

Előzőleg a teljes szakszervezeti oldal megállapodott abban, hogy mi az, amit még el tudunk fogadni, és amihez tűzön-vízen keresztül ragaszkodunk. Elfogadtuk, hogy ágyszámleépítésre van szükség a MÁV három kórházában. Egyetértettünk abban, hogy a vasúti törvény szellemében nem gátoljuk az ésszerű reformot, de ki kell állnunk az intézményeinkért. A szakszervezeti vezetők kezdetben elszántak voltak. Úgy döntöttünk, nem mehetünk bele abba, hogy a budai MÁV kórház aktív ágyai megszűnjenek és a pesti MÁV-kórház teljes egészében beolvadjon az ÁEK-ba, az Állami Egészségügyi Központba, ahogy azzal sem, hogy a szolnoki MÁV kórház egyesüljön a megyei kórházzal. Sztrájkbizottságokat hoztunk létre, és úgy tűnt, hogy a vasutasok készek beszüntetni a munkát a kórházaik védelmében. Két nap múlva, március negyedikén reggel hattól álltak volna le.

hvg.hu.: Azután a "triász" hirtelen meggondolta magát.

P.S.: A tárgyalás vége előtt fél órával a három vasutas szakszervezet vezetője, Gaskó, Borsik és Simon szünetet kért, arra hivatkozva, hogy beszélniük kell a sztrájkbizottságaikkal. Mi, többiek nem értettük, miért van erre szükség. Aztán amikor visszajöttek a telefonálásból, minden átmenet nélkül közölték, hogy „megelégszünk azzal, amit a kormány megajánlott”. Márpedig a kormány javaslata a budai MÁV-kórház teljes átalakításáról szólt, azzal, hogy az ÁEK egyik telephelye lesz belőle, fele kapacitással és aktív ágyak nélkül üzemelhet. Az intézetet gyakorlatilag elfekvővé alakították. Mégis, a kormány azt ígérte, hogy „a vasutasok továbbra is kiemelt ellátást kapnak majd”. Ezt akkor nem konkretizálták, de világos, hogy a több-biztosítós modellben ennek az ígéretnek nincs értelme. Már akkor sem értettem, hogy a vasutas szakszervezeti vezetők miért változtatták meg egyik pillanatról a másikra az álláspontjukat, és fogadtak el a vasutasok számára hátrányos ajánlatot. Gyakorlatilag beleegyeztek az elkülönült vasútegészségügyi rendszer felszámolásába. Az utóbbi húsz évben sok szakszervezeti tárgyaláson részt vettem már, de ehhez hasonló gyalázatot, mely március 2-án történt, még nem értem meg.

Vasutas szakszervezet kongresszust tart. Átlagos kereset: 700 ezer bruttó

P.S.: Sokan háttér-megállapodást gyanítanak, különben nehéz magyarázatot találni az egyeztetett szakszervezeti álláspont hirtelen változására. Tény, hogy három vasúti szakszervezet (VDSZSZ, VSZ, Mozdonyvezetők) mintegy 600 millió forintot kap éves viszonylatban a MÁV-tól szakszervezeti apparátusaik fenntartására. Június 13-án a Magyar Hírlap - egy birtokába került dokumentum alapján - beszámolt arról, hogy február 12-én a három vasúti szakszervezet és a MÁV vezetése között titkos megállapodás jött létre a szakszervezeti vezetők béréről. (A megállapodás tényét június 13-án hozták nyilvánosságra, micsoda véletlen, a Magyar Hírlap szóban forgó cikke megjelenésének napján.) A cikk arról is beszámolt, hogy a három vasúti szakszervezet érdekvédői átlagosan havi bruttó 700 ezer forintot keresnek, miközben a MÁV Zrt. munkavállalóinak havi bruttó keresete átlagosan 171 ezer forint. A cikk állításai ellen az érintett szakszervezeti vezetők tiltakoztak, de érdemben nem cáfolták.

hvg.hu.: Végül is a szárnyvonalak bezárását indokolhatja a MÁV katasztrofális pénzügyi helyzete.

P.S.: A MÁV belső viszonyait nem ismerem közelebbről, de azt tudom, a vasút lezüllésében nagy szerepet játszott az, hogy a rendszerváltás óta minden másfél-két évben kicserélődött a vezetés, és olyan emberek kerültek a vasút élére, akiknek addig nem sok közük volt hozzá. De a vasútegészségügyi intézmények élén is állandó volt a rotáció. A pesti MÁV kórháznak az elmúlt tizenöt évben legalább tíz főigazgatója volt.

hvg.hu.: A Podmaniczky utcai MÁV kórházban - itt van az önök irodája is - az utóbbi időben szemmel láthatóan csökkent a betegforgalom, nemcsak a kórházban, de a rendelőintézetben is. A vasutasok egészségesebbek?

P.S.: Nem hiszem, hogy erről lenne szó. Inkább érződik a központi reformok által előidézett káosz hatása. Úgy tűnik, a vasutasok mostanában elhanyagolják a betegségeiket. Ebben megélhetési gondjaik mellett szerepe lehet a vizitdíjnak is, amelyet a nyugdíjasoknak is fizetniük kell, akár hetente többször is, ha rendszeresen kezelik őket krónikus betegségeikkel. Manapság egyre több idősebb vasutas mond le az orvosi vizsgálatról, mert nem tudnak fizetni. Mint mondják, "egyszer úgyis meg kell valamiben halni”.

Pelle János