© AP

Pészachkor, a „zsidó Húsvétkor” a rendőrség fehérgalléros bűnözőket felgöngyölitő csoportja egyik régebbi ügye kapcsán rutinszerűen hallgatta ki Morris Talansky amerikai üzletembert, aki Jeruzsálemben élő családjához jött látogatóba. Ő váratlan meglepetéssel szolgált. Elmesélte, hogy 15 év alatt mintegy félmillió dollárnyi készpénzt adott át boritékokban Olmertnek és titkárnőjének, aminek egy része a különböző választások finanszirozását szolgálta, másik része viszont első osztályú repülőjegyek és családi nyaralások kifizetéséhez kellett. A múlt héten elhangzott nyilvános tanúvallomás hatalmas felháborodást keltett Izraelben, a jobb- és a baloldal is Olmert fejét követeli. Jóllehet ügyvédei kétségbeesetten bizonygatják, hogy semmi törvénytelen nem történt a pénzek elfogadásával, sőt, kikövetelésével, ezt a magyarázatot sem a politkusok, sem az utca népe nem fogadja el.

Olmert elégséges bizonyítványa

Néhány hónappal kormányra kerülése után kitört a második libanoni háború, amit Olmert elügyetlenkedett. Cipi Livni külügyminiszter összes igyekezete ellenére a kormány jelentős diplomáciai eredményeket sem tudott elérni. A háború kudarcát vizsgáló Vinograd-bizottságot ő maga nevezte ki, majd saját grémiumának lesújtó kritikája ellenére sem mondott le bársonyszékéről. Ügyes médiamunkával és kamarilla-politikával, a színfalak mögötti alkukkal sikerült megerősítenie helyzetét. Ám nem sokáig élvezhette hivatalát, széke újra ingadozni kezdett az egyre-másra felszínre kerülő korrupciógyanús ügyletek miatt. Az ügyészség bizonyítékok hiányában mindeddig nem nyújtott be ellene vádiratot, Olmert és ügyvédi csapata bravúros, paragrafusok közti lavírozása eddig eredményes volt. A kormányfő maga is tisztában van a törvények útvesztőivel, hiszen eredetileg ügyvéd volt.

A koalíciós Munkapárt vezetője, Ehud Barak múlt szerdán sajtótájékoztatót hívott össze, ahol távozásra szólította fel Olmertet. Az ország jelenlegi szorongatott helyzetében a jelenlegi kormányfőt személyes ügyei annyira igénybe veszik, hogy képtelen Izrael bajainak megoldására – fejtegette Barak, s utalt arra, hogy pártjával előrehozott választásokat fog szorgalmazni, amennyiben Olmert nem hallgat a szép szóra. (Csak zárójelben: Izrael mikor nem volt szorongatott helyzetben az elmúlt 60 évben?)

Barak igen óvatos és mérsékelt, a visszavonulásnak időhatárt nem szabó megszólalása csalódást keltett azokban, akik a gyors váltás hívei. Szó sem esett a súlyos erkölcsi vétségekről, a zsebbe tett dollárkötegekről. Ezt még Olmert ügyvédei is elismerik, bár nem látnak benne semmi kivetnivalót. Magyarázatot adhat a szolid hangvételre a katonai rádióban elhangzott interjú Tal Silbersteinnel, Olmert tanácsadójával. Silberstein régebben Barak tanácsadója volt, s Barak kínos kampányfinanszírozási ügyeinek egyik kulcsfigurája. A Munkapárti vezető ellen is folyt néhány éve nyomozás a kampánypénzeket kezelő különböző egyesületek körüli gyanús ügyletek miatt, de végül semmit sem sikerült bizonyitani, s lezárták a dossziét.

Silberstein élő adásban - nem is burkoltan - megfenyegette Barakot, s a hallgató egy pillanatra a Keresztapa egyik epizódjában érezhette magát, ugyanis a közben ellenséggé vált egykori tanácsadó felszólította a politikust, hogy sajtótájékoztatóján tartózkodjék a morális tanulságok levonásától, hiszen ahogy errefelé mondják, aki üvegházban lakik, az ne akarja, hogy kővel megdobálják, minden bizonnyal neki is megvan a maga Talanskyja.... Tény, hogy Barak ezek után nem is szólt Olmert esetleges vétségeiről, bár egy újságírói kérdésre válaszolva elhessegette a vádakat, mondván, ha bárkinek bármire bizonyítéka van, akkor forduljon a rendőrséghez.

Ez az apró epizód kiválóan érzékelteti a jelenlegi izraeli közhangulatot, amely a legmagasabb szinteket is beleértve, mindenütt korrupciót gyanít. A minap Avraham Hirschson expénzügyminiszter ellen nyújtott be vádiratot az ügyészség több millió sékel ellopása miatt, amit egy szakszervezet élén követett el, Shlomo Benizri egykori egészségügyi minisztert pedig megvesztegetésért másfél évre ítélte a bíróság áprilisban, de mindez csak a jéghegy csúcsa. A rádiós fenyegetés után ki tudja, kinél, miféle csontvázak lapulnak még a szekrényekben, mikor, kiről derülnek ki hasonló ügyek, hiszen Morris Talansky is kijelentette, hogy az izraeli politikusoknál bevett gyakorlat volt a pénzek ellenőrizetlen gyűjtése és továbbadása (talán zsebre tétele?).

Olmert távozása csak idő kérdése, de éppen ez az idő a kérdés. A Kneszetben megszólaló politikusok egytől-egyik előrehozott választásról beszélnek, amire valamikor ősztől tavaszig kerülhet sor. Ma még nem világos, miféle kormány fogja vezetni Izraelt, s ha lesz újabb kampány, hol marad a legégetőbb problémák kezelése: a palesztinokkal kötendő béke, a szíriaiakkal kezdett tárgyalások eredményes befejezése? Mi lesz a Gázából folyamatosan rakétákat lövő Hamasszal, a három, Olmert idején elrabolt izraeli katonával vagy a Libanonban megerősödött Hezbollahhal? Jelenleg javában áll a trónutódlási harc, s úgy tűnik, ezeket a kérdéseket jó ideig felülírják a belpolitikai csatározás kampányjelszavai.

Shiri Zsuzsa /Jeruzsálem