A két elnökjelölt legfeljebb huszonöt perces beszédet tarthatott. Kóka János pártelnök arra hívta föl a figyelmet, hogy egy éve a konflikusok fölvállalását ígérte még akkor is, ha ezzel népszerűtlen lesz a szocialista és a konzervatív szavazók között. A szónok szerint elsősorban Gyurcsány Ferencnek köszönhető az SZDSZ tartós népszerűségvesztése. „A miniszterelnök úgy tudott az utóbbi időkben minden liberális témát elszívni előlünk, hogy azon egyetlen centivel nem mentek előre.”. A népszerűségvesztés másik oka a reformok melletti elkötelezettség, állította Kóka. „Akik félnek az önrendelkezéstől és a versenytől, jeges rémületbe esnek és SZDSZ-es diktatúrát látnak.”. Lehet, hogy már 2007 nyarán ki kellett volna lépni a kormányból a koalíciós szerződés újrakötése helyett. A koalícióból való kilépés dátumát a „függetlenség napjának” nevezte és a konstruktív ellenzékiséget javasolta az SZDSZ-nek. „Ha egységesen és okosan politizálunk, akkor ősszel jobb költségvetés készülhet, mint a koalícióban bármikor” – vélte. (Felmerül a kérdés, (ha ez így van, akkor miért kellett koalícióra lépni akár 2002-ben, akár 2006-ban?)

„Az a csapat, amelyik változtat, győz. Amelyik erre képtelen, bukásra van ítélve” – jelentette ki Kóka kihívója. Fodor Gábor szerint megrendítő, hogy ma az ötszázalékos SZDSZ is távoli cél. „Súlyos tévedésben van, aki szerint az önállóság azon múlik, hogy koalícióban vagy ellenzékben vagyunk” – szúrt oda Kókának. Szerinte a koalícióból való kilépés nem fordulat. „A fordulat az lesz, ha cselekvőképesnek és hitelesnek tartanak minket” – folytatta. Fodor szerint a pártelnök politikája az ultimátumok politikája: „Vagy létrejön az egykulcsos adó, megvalósul az ezermilliárdos adócsökkentés, vagy az SZDSZ nem szavazza meg a költségvetést, ezután pedig előrehozott választásokon mérkőzhet meg az ő vezetésével a parlamentbe jutásért” – vázolta föl az SZDSZ általa vélt, Kóka János győzelme esetén várható jövőt. „János politikája nem a párbeszéd és az építkezés politikája, hanem az ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatásoké”, ami kiviszi a pártot az Országgyűlésből – tette hozzá.

Fodor szerint a párt ellenzékben lesz a 2010-es választásokig. A volt környezetvédelmi miniszter úgy vélte: meg kell fogalmazni az SZDSZ ellenzékiségének tartalmát és az előrehozott választással is számolni kell. „Elnökké választásom után tárgyalni fogok a pártelnökökkel, a civilekkel, a gazdasági szakemberekkel. Párbeszédek kezdeményezek, mert csak az az ország lehet sikeres, ahol a pártok meg tudtak állapodni arról: nem teszik a napi politika játékszerévé az ország közös kincsét” – szögezte le. A szónok szerint nem szabad egyetlen témához – az általa egyébként helyeselt adócsökkentéshez – láncolni az SZDSZ-t. Meg kell védeni az Alkotmányt, rendezni kell a párt- és a kampányfinanszírozás helyzetét, növelni kell a foglalkoztatottságot, kezet kell nyújtani a leszakadóknak, erősíteni kell a környezetvédelmet. „Nyújtsunk kezet a korábban kilépőknek, most mindenkire szükség van” – szögezte le. Mint fogalmazott, a polgári, a szociál- és a zöld liberálisok egyaránt kellenek a pártnak.

Az elnökjelöltek után fölszólalók korteskedtek valamelyik jelölt mellett. John Emese, Szent-Iványi István, Béki Gabriella és Gulyás József Fodor Gábor, míg Kuncze Gábor, Gusztos Péter, Dióssy Gábor és Csécsei Béla Kóka János mellett emelt szót, Kuncze „elfogadhatatlannak és tűrhetetlennek” minősítette Bőhm András Magyar Hírlp-béli interjúját.

A győztes Fodor az emelvényre hívja Kókát.  © Szegő Péter

A küldöttek ezt követően fölvonultak az emeleti galériára és rendkívüli biztonsági intézkedések mellett elnököt választottak. A galériára a sajtó képviselőit nem engedték föl. Az elnökválasztási szavazatok összeszámlálása közben az ügyvivőjelöltek – öt-öt percben korlátozva – igyekeztek meggyőzni a hallgatóságot önnön nagyszerűségükről. Huszonheten pályáztak a tizenkét tagú ÜT-be. Érdekes színfolt volt Csőzik László érdi alpolgármester fölszólalása, aki szerint 1968 örökségét kell az SZDSZ-nek fölvállalnia. (1968 öröksége finoman szólva nincs túlságosan jó viszonyban a kapitalizmussal.) Eörsi Mátyás szerint a kisebbségi MSZP-kormánnyal szembeni mostani ellenzékiség olyan lehetőséget teremt az SZDSZ-nek, amely 1990 óta sosem adódott. (Ha így van, akkor nem világos, hogy az SZDSZ miért ment be a kormányba 2002-ben és 2006-ban? )

A Fodor-Kóka csatában látványosan semleges Demszky Gábor a belharc mielőbbi beszüntetésének a szükségességéről beszélt, s Horn Gábort ajánlotta ügyvivőnek, „mert nélküle nincs kampány”. Wittinghoff Tamás budaörsi polgármester, aki 2002 és 2004 között a várost a MIÉP-pel koalícióban vezette – leszélsőjobboldalizta a Hír TV-t, lerasszistázta Bayer Zsoltot és ugyanazért, amiért Kuncze Gábor, ő is kiosztotta Bőhm Andrást. A Demszky által javasolt Horn Gábor pedig nem késett a viszonzással: a főpolgármesterre hívta föl a hallgatóság figyelmét.

Ezután kihirdették az elnökválasztás eredményét. 693 szavazat érkezett, ebből három érvénytelen, 690 érvényes. Fodor 346, Kóka 344 szavazatot kapott. Az új elnök köszönetet mondott azoknak, akik rá szavaztak, s azoknak is, akik nem. „Emlékeztettetek arra, hogy egyikünk sem tökéletes.” Fodor meleg szavakkal szólt pártelnöki elődjeiről, így Kóka Jánosról is, akit maga mellé szólított a színpadra.

Az ÜT megválasztása hasonlóan komoly biztonsági keretek között zajlott le, mint az elnökválasztás. Végül a küldöttek Kóka Jánosnak (434 szavazat), Demszky Gábornak (409 szavazat), Horn Gábornak (367 szavazat), Gusztos Péternek (359 szavazat), Wittinghoff Tamásnak (348 szavazat), Gulyás Józsefnek (347 szavazat), Eörsi Mátyásnak (342 szavazat), Szent-Iványi Istvánnak (341 szavazat), Csőzik Lászlónak (326 szavazat), Béki Gabriellának (324 szavazat), Világosi Gábornak (283 szavazat) és John Emesének (279 szavazat) szavaztak bizalmat. A testületnek pártelnökként automatikusan tagja Fodor Gábor is. Gulyás és Csőzik korábban már volt ÜT-tag, most mindketten visszakerültek a testületbe. Magyar Bálint és Weinek Leonárd esett ki, igaz, hogy Magyar nem is jelöltette magát. Az erőviszonyok tehát meglehetősen kiegyenlítettek: Béki, Csőzik, Gulyás, John és Szent-Iványi fodorista, Eörsi, Gusztos, Világosi és Wittinghoff kókiánus. A két „sötét ló” Demszky és Horn.

Koradélután a hvg.hu tudósítója a büfében megebédelt és azt látta, hogy senki sem kap blokkot, holott kormányon az SZDSZ nem ezt ígérte. Ő kért – nem számlát, csak blokkot –, mire azt a választ kapta, hogy pár percet legyen kedves várni. A tudósító pár perc múlva visszament, de blokk még mindig sehol. Summa summarum: a büfébe történt harmadik visszatérése után kapott blokkot – ötven forinttal többről, mint kellett volna. Az átlátható, kifehérített gazdaságon még van mit dolgoznia az SZDSZ-nek, legjobb, hogyha saját magán kezdi.

Szegő Péter