Az igazi harc azonban még csak most következik, hiszen Livninek a helyi törvények szerint 42 napon belül kormányt kell alakítania, s szeptember végén a zsidó újévvel megkezdődnek az őszi ünnepek, hamarosan jön októberben a hosszúnap majd a sátoros ünnepek, a hivatalok és a iskolák zárva lesznek, az emberek szabadságra utaznak- igencsak szorít majd az idő.

Ha sikerül tető alá hozni a kabinetet, akkor a hétmilliós Izraelben kevesebb, mint 20 ezer Livnire leadott szavazat teremti meg az új vezetés legitimitását, amit a demokrácia nevében erősen kifogásol az ellenzék, különösen a Likud, amely a közvéleménykutatók szerint kenterbe verné a Kadimát, ha kiírathatná a választásokat. Benjamin Netanjahu, avagy ahogy errefelé hívják Bibi, folyamatosan sürgeti az előrehozott voksolást, de ez öngyilkos lépés lenne a jelenlegi koalíció pártjai, a Kadima és leginkább a Munkapárt számára, amely minden bizonnyal csúfosan leszerepelne Ehud Barak vezetésével.

Livni az eddigi koalíciós partnereket próbálja megnyerni a két éves tovább folytatáshoz, de ezzel sem lesz könnyű dolga. Elsőként a jelenlegi koalíció leggyöngébb láncszemével, a keleti vallásosokat tömörítő Sasz párttal tárgyal, ugyanis ők már a voksolás másnapján jelezték, csak a nagycsaládosoknak adott pénzek árán csatlakoznak hozzá. A Sasz pedig nem fogja kevéssel beérni. Még többet akar majd, ha a béketárgyalások keretében Izraelnek engedményeket kell tennie. A Sasz vezetője Eli Shaj egyelőre tartja magát ahhoz, hogy azonnal kilépnek a kabinetből, ha Jeruzsálem státusza szóba kerül az egyezkedésen. A történelmi tapasztalat szerint azonban a Sasz-szal lehet beszélni. A párt miniszterei benne voltak az oszlói békét aláíró Rabin kormányban. Szavazóbázisuk a nagycsaládosokat, szegényeket, alulképzetteket tömöríti. Ha ezeknek a csoportoknak a kormány fel tud ajánlani extra juttatásokat, a párt feltehetően nem fogja megtorpedózni a palesztin békefolyamatot.

Következő lépésben a munkapárti Barakkal kell megbékélnie a személyes ellenszenveit a közös munka érdekében igen ügyesen palástoló Livninek. Ezt a képességét már megcsodálhatta Izrael, hiszen majd másfél évig fogcsikorgatva közösen kormányzott Ehud Olmerttel, miután tavaly tavasszal egy sajtótájékoztatón távozásra szólította fel a kormányfőt a libanoni háború mulasztásait ostorozó Vinográd jelentés miatt. Barak a kampány során igen durva dolgokat mondott Livniről, tapasztalatlanságát és honvédelmi kérdésekben való járatlanságát ostorozta, jobb szerette volna Mofáz győzelmét. A népszerű Livni vezette Kadima keményebb ellenfél, mint lett volna a keményvonalas Mofáz. Miközben Baraknak nagyon nem érdeke az előrehozott választás, jelenleg a Munkapárt valaha mért legrosszabb eredményét jósolják a közvéleménykutatók, mindössze 11-12 mandátumot a már eleve gyengének számító 19 helyett. Egyetlen reménye, hogy a választásokig hátralévő bő másfél évben valamiképpen megjavítja pártja helyzetét.

Az Olmert féle koalícióban szerepelt még a röpke két év alatt frakciókra osztódott nyugdíjaspárt, akiknek a betagolása nem okozhat különösebb gondot, s már ismét össze is állt az Olmert féle koalíció, melynek bővítése és ezáltal stabilabbá tétele még egy vallásos párttal már csak pénzkérdés. Izrael államkasszája viszonylag jó állapotban van, s a pénzügyminiszter Roni Bar On Livni elkötelezett híveként minden bizonnyal kész lesz az áldozatokra a szilárdabb kabinet érdekében - a költségvetés terhére.

Ha a fenti legvalószínűbb forgatókönyv alapján mégsem jönne össze időre az új kabinet, akkor már tavasszal előrehozott választások lesznek, ahol a Cipi vagy Bibi kérdésre válaszolhat Izrael népe. A dolog külön pikantériája, hogy az új kabinet esetleg több mint fél év múlva esedékes megalakulásáig a helyi törvények értelmében továbbra is az elpusztíthatatlan Ehud Olmert készül a miniszterelnöki székbe, ezúttal egy ügyvezető kormány élén.

Shiri Zsuzsa/Jeruzsálem