© Túry Gergely

Péterfalvi Attila egykori adatvédelmi biztos 2002-ben vizsgálta a kérdést, és megállapította: helytelen, hogy a polgárok megtilthatják adataik marketingcélokra történő kiadását, de nem tilthatják meg ezt kampánycélra. Petrétei József akkori igazságügyi miniszter 2006. június 13-án benyújtotta az Országgyűlésnek a pártfinanszírozásról és a választási eljárásról szóló törvények módosítására vonatkozó javaslatát. Ebben az is szerepelt, hogy a pártoknak a jövőben nem lehet átadni azoknak a választópolgároknak az adatait, akik ezt megtiltották, továbbá ezek a választópolgárok a jegyző által kiadott névjegyzékkivonaton sem szerepelhetnek. A törvénymódosítást az előterjesztő 2007. október 15-én visszavonta. Pártjaink azonban fütyülnek a jogászi helytelenítésre. Zavartalanul használják tovább a választólokalizálási paraméterkönyvet. 

E sorok írója megkereste az Országos Választási Irodát (OVI) vezető Rytkó Emíliát (aki egyben az Önkormányzati Minisztérium Választási Főosztályának vezetője is). Ő is elismerte az országgyűlési biztos javaslatának (illetve a törvénymódosítási szándéknak) a létét. „A jogszabály elfogadása széles körű politikai konszenzust igényel, tekintettel arra, hogy a választási jogszabályok módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Mint ahogyan az ön előtt is ismert, amíg a jelenleg hatályos szabályok nem módosulnak, az adatokat a pártok jogszerűen kérhetik, és az ezeket kezelő hivatalnak az adatszolgáltatás teljesítése törvényben foglalt kötelezettség” - fejtette ki az OVI vezetője. 

A fentiek alapján nyilvánvaló: a parlamenti (és azon kívüli, de oda bejutni akaró) pártoknak nem érdekük a jogszabály felülírása. Időhúzásos szabotálással kívánják minél tovább érvényben tartani a pillanatnyi helyzetet. Ráadásul a nyilvánosság számára számos mozzanat tisztázatlan. A vásárolt névjegyzék-adatbázist a pártok a kampányidőszak végével kötelesek letörölni. Ám felügyeli/ellenőrzi-e ezt valaki az OVB/OVI részéről? Honnan lehet tudni, nem készül-e róla illegális másodpéldány? Másolásvédett az a fájl, amelyet a pártok kapnak? Ha nem, akkor regisztrálja-e a program, hány másolatot csináltak róla? Mi a garancia rá, hogy a pártok eme aranyat érő név- és címlistát nem adják tovább magánszemélyek/cégek részére?

Rytkó Emília ezekre  a kérdésekre is válaszolt: "a választási kampány céljára teljesített adatszolgáltatás adatait a szavazás napján kell megsemmisíteni. A megsemmisítésről a pártnak/jelöltnek okiratba foglalt jegyzőkönyvet kell készítenie, amelyet három napon belül át kell adnia az adatszolgáltatónak (azaz a helyi választási iroda vezetőjének, illetőleg a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának). A törvény nem tiltja, hogy az adatokat igénylő párt vagy jelölt az adatokról másolatot készítsen; a másolat felhasználására és megsemmisítésére azonban természetesen ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint az eredeti példányra. Ugyanakkor a jogszabály kifejezetten megtiltja, hogy a megszerzett személyes adatokat a pártok a választási kampányon kívül egyéb célra is felhasználják, más személynek vagy szervezetnek, pártnak vagy jelöltnek átadják. E tilalom megszegése egyrészt választási törvénysértést jelentene, másrészt a Btk.-ba ütközhetne (visszaélés személyes adattal).”

Ezek szerint a belegyezésünk nélkül felhasznált adataink papíron biztonságban vannak. Ugyanakkor tény, hogy nehéz megakadályozni, ha valaki,  az előírásokat megszegve,  másolatokat készít a névjegyzékekről. 

Így a gyakorlatban túl bizakodóak nem lehetünk: Magyarországon virágzik az illegális adatpiac. Direktmarketinges cégek használják például az elektronikus telefonkönyveket reklámcélokra. Nem érdekli őket, ha az előfizető kifejezetten megtiltotta lakcímének elorzását. Mikor a felhívott ügyfél arról érdeklődik, honnan tudják a számát, átlátszó hazugságokkal próbálják félrevezetni. Mondván, biztosan valamilyen nyereményjátékon vett részt. 

Nagyon is könnyen elképzelhető, hogy bizonyos kampánystábok – a fekete pártfinanszírozás jegyében – pénzért továbbpasszolják a listát haveri cégeknek. Némely szélsőséges pártaktivistából meg azt nézzük ki, hogy terrorista szervezetek (pl. a Magyarok Nyilainak örökösei) javára mazsolázgat belőle. Jellegzetesen abszurd regionális sajátosságnak is tekinthető, hogy a nagytiszteletű állam  fordítva ül a lovon. Nem az állampolgárnak kéne ugyanis sztornóztatnia magát a párthírlevél-adattárból. Hanem az illetékes hivatalnak kellene előzetes jóváhagyásért folyamodni őhozzá. Rákérdezvén, megengedi-e, hogy adatai a pártok (vagy csak egy bizonyos párt) számára kiadhatóak legyenek.  Adataink fölött mi rendelkezünk, nincs joga egy pártnak sem hitbizományként tekinteni rájuk.   

Papp László Tamás