Orbán Viktor, még hivatalba lépése előtt, május 22-én kemény szavakkal bírálta a PSZÁF, a KSH és a Magyar Energia Hivatal vezetőinek, Szász Károlynak, Mellár Tamásnak és Kaderják Péternek a hivatalból történt elmozdítását. Ami a KSH-t illeti, már korábban megfogalmazódott, hogy vezetése ne szolgálja ki a politikai vezetés mindenkori igényeit, hanem ragaszkodjék a hiteles, megbízható adatok késedelem nélküli közzétételéhez. A KSH a 2006-os választások közeledtével nem tett eleget ennek a követelménynek, legalábbis ezt állította Langmár Ferenc újságíró, aki tavaly pert indított az intézmény ellen. A Fővárosi Bíróság 2009. áprilisban hozott ítélete Langmárnak adott igazat, és kimondta: a hiánnyal kapcsolatos magyar jelentés már azelőtt is közérdekű adat volt, hogy azt az EU Statisztikai Hivatala, az Eurostat véleményezte volna. Ezért a törvény értelmében azt már 2006. április 1-én, tehát még a választások előtt nyilvánosságra kellett volna hozni.  A Fővárosi Ítélőtábla 2009 decemberében elutasította a KSH fellebbezését, és helyben hagyta az elsőfokú ítéletet.

Már korábban felvetődött, hogy Magyarország az EU-nak küldött jelentéseiben éveken keresztül „kozmetikázta” a az államháztartási hiányra, az államadósságra, és más gazdasági mutatókra vonatkozó, Brüsszelbe küldött adatokat. De mekkora felelősség terheli emiatt a KSH-t?  Általában a KSH az államháztartási hiányról, a jegybank az államadósságról, a Pénzügyminisztérium a gazdaság várható alakulásáról számol be az Eurostatnak szánt jelentésekben.  

Mégis, a magyar államháztartás helyzetéről 2006 áprilisában, a választások előestéjén, a Veres János által vezetett Pénzügyminisztérium készített összefoglalót. A Gyurcsány szerint is „dermesztő igazságot” tartalmazó dokumentumot az akkori miniszterelnök egy példányban kapta kézhez. Bennfentesek szerint a bizalmas jelentést Katona Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár írta, aki 1998 nyaráig a KSH elnöke és Horn Gyula tanácsadója volt. Őt (két helyettesével együtt) az első Orbán kormány váltotta le, s nevezte ki utódjául Mellár Tamást.

A magyar parlament – az Európai Unió elvárásainak megfelelően – 1999-ben jóváhagyta a statisztikai törvényt, amely a KSH szakmai függetlenségét biztosítandó, kiegészítő garanciákat tartalmazott. Ezért 1999 decemberében átalakították a KSH vezetőinek határozatlan időre szóló munkaviszonyát hat éves, határozott időre szóló megbízatássá, mely 2005. december 31-én járt volna le. De a Pénzügyminisztérium, illetve a MSZP legfelsőbb vezetői nem várhattak még két évet. Sürgette őket az idő, feltehetőleg azért, mert már 2003 elejétől riasztóan romlott az államháztartási hiány, illetve nőtt az államadósság.  A 2004-es és 2005-ös gazdasági adatokkal kellett „megalapozni” a 2006-os derülátó, de velejéig hamis prognózist.

Az Európai Unió, már jóval a görög válság kitörése, az athéni statisztikai hivatal éveken át tartó hamisításának lelepleződése előtt arra ösztökélte a tagállamokat, biztosítsák statisztikai hivatalaik függetlenségét. Elejét akarták venni, hogy az Eurostat-nak küldött jelentésekben eltitkoljanak, illetve egyoldalúan értelmezzenek egyes, az uniós támogatások odaítélése szempontjából kulcsfontosságú adatokat. A magyar parlamentben Révész Máriusz, az ellenzéki Fidesz képviselője már 2005 szeptemberében felvetette: a KSH „odáig süllyedt, hogy kézi vezérléssel, a Pénzügyminisztériumból irányítják munkáját. Nem csoda, hogy a külföldi elemzők nem hisznek a magyar számoknak.” Azt is hozzátette: szerinte az intézményre politikai nyomás nehezedik, a kormány manipulálni akarja az ott készülő felméréseket.

A kozmetikázáshoz, az a különböző forrásokból származó adatok összefésüléséhez, a „kegyes hazugságok” hihetővé tételéhez a szocialistáknak szükségük volt a KSH vezetőinek közreműködésére. Katona Tamás 2002 őszén, 2003 tavaszán többször is berendelte a Mellár Tamást és munkatársait a Pénzügyminisztériumba, kifogásolta a KSH államháztartási hiányra vonatkozó adatait, vitatta kiszámításának módszereit. Ezt követően 2003. november végén leváltották Mellár Tamást. Nem sokkal később sor került az elnökhelyettesekre is. A Medgyessy-kormány által kinevezett új elnök, Pukli Péter, 2004 áprilisában közölte Vukovich Gabriellával és Soós Lőrinccel, hogy visszamenőleges hatállyal, 2004. március 31-ével kezdeményezi felmentésüket a miniszterelnöknél.

Ám a három vezető eltávolításánál olyan jogszabályra hivatkoztak, amely az ezután indult munkaügyi perekben látványosan megbukott. Ugyanis a miniszterek és államtitkárok jogállásáról szóló törvény alapján menesztettek őket, de – mint ezt a Fővárosi Munkaügyi Bíróság  megállapította – ez nem volt elégséges jogalap, nem vette figyelembe a statisztikai törvényben foglaltakat. El is rendelték a tisztségükből leváltott vezetők visszahelyezését eredeti pozíciójukba és jelentős összegű kártérítést ítéltek meg nekik. Most fordult a kocka: Belyó Pálnak kell mennie. Igaz, őt is hat évre nevezték ki 2009 novemberében, de akkor már jogerős volt az ítélet Mellár ügyében, tehát Belyó menesztése csak a törvény betartását jelenti.

De a személyi változásokon kívül túl intézményes garanciákra is szükség van, hogy a 2006-os adateltitkolás ne ismétlődhessen meg. Felvetődött, hogy a KSH elnökét ne a kormány nevezze ki, hanem a parlament, kétharmados többséggel. Ha a jelenlegi parlamenti erőviszonyok ismeretében ezzel a megoldással szemben felvetődnek kételyek, érdemes lenne megvitatni, hogy ne politikusok, hanem például a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Közgyűlése döntsön a KSH elnök személyéről, kormányokon átívelő időtartamra, akár az Eurostat vezetőjének jóváhagyásával is. Természetesen hosszabb távon számos megoldás elképzelhető a magyar statisztikákba vetett bizalom visszatérése érdekében, és nem mindegy, hogy a KSH vezetésének lecserélésén túl a kormány melyik megoldás mellett dönt.