Zentai Péter: Ugye sikerül az uniónak az IMF-fel közösen megmentenie Írországot?  S – ha jól számolom – a mentőalapból még bőven marad forrás akár Spanyolország megmentésére is?

Max Otte: Egyiket sem sikerül megmenteni. Csak az ír bankokat és általában a nyugat-európai bankokat mentik.

Max Otte

AP

Ezt az ír, a spanyol és főként a német közemberek terhére csinálják. Az európai tömegek életszínvonalát süllyesztik egyre mélyebbre a bankok érdekében.

Z.P.: Ön úgy beszél, mint egy marxista. De hiszen nem csupán a pénzügyi tudományok professzora, hanem sikeres befektető, ha úgy tetszik, spekuláns is.

M.O.: Igen, spekuláns is vagyok, de bőven akadna lehetőségem az üzletre akkor is, ha nem találták volna ki ezt az átkot, tudniillik az eurót. A népek, az egyszerű polgárok kárára sosem spekulálok.

Z.P.: Tudok róla, hogy óriási pénzeket fektet például termőföldek vásárlásába, mert az ön által jósolt válságban a földet a legjobb befektetésnek tartja. Viszont nálunk, Magyarországon nem vehetne, külföldieknek ezt nem engedi meg a kormány.

M.O.: Akkor helyesen teszi ezt a kormányuk. Ha maguknál nem liberalizálták a földdel való kereskedelmet, akkor maradjon is így, mert a pénzügyi befektetők nem a valós, hanem a spekulatív érték iránt érdeklődnek. Inkább lemondok a magyar termőföldről.

Z.P.: Vissza az euróhoz. Ön az imént átoknak nevezte az egységes nyugat-európai pénzt. Hogy mondhat ilyet? Az a politikai egység megteremtéséhez vezető út egyik fontos mérföldköve, csak nem ellensége ön a politikai egységnek?

M.O.: Éppenséggel a legnagyobb híve vagyok. Csakhogy az euró akadályozza a politikai unió megvalósulását, ez áll leginkább az útjában.

Z.P.: Amerika politikai egységének egyik záloga, tartóoszlopa a dollár. Az euró tán nem az európai egység fundamentuma?

M.O.: Ez óriási tévedés. A politikai osztály, az uralkodó elit hatalmának érdekeit szolgálja az euró. Amerikában a politikai egység létrejötte megelőzte a dollárt. Itt viszont fordítva csinálnak mindent. Fölöslegesen, felelőtlenül Helmut Kohl kancellár belement a franciák követelésébe, hogy a német újraegyesítés akceptálása fejében indítsák be a közös pénz projektjét. Kohl elutasíthatta volna ezt, de beadta a derekát, holott még az amerikaiak sem javasolták az euró erőltetését. Ők azt javasolták, hogy az európaiak mindenekelőtt fejlesszék tovább a közös demokratikus politikai intézményeket, többek között az Európai Parlamentet. Mindent elrontottak, az euró megléte szétzilálja az uniót.

Z.P.: Ezt hogy kell érteni?

M.O.: Spanyolország az eurót tudván maga mögött engedhette szabadjára az ingatlanlufit, Görögország ugyanezért engedhette meg magának a csalás politikáját, az írek banklufit fújhattak fel. Történt mindez azért, mert néhány ország, mindenekelőtt Németország, valamint Ausztria, Hollandia roppant fegyelmezett maradt. Az euró – az amerikai bankok okozta világválság kirobbanásáig – fedezte a csalássorozatot. Valójában – most kiderült – megingatja az egész uniót.

Z.P.: Akkor hát mi, magyarok ne is akarjunk oda belépni, mert csak bajt keresünk magunknak?

M.O.: Az Isten szerelmére, sose akarják az eurót! Ugyanezt mondtam a minap a lengyel pénzügyminiszternek is. Maguknak inkább saját valutaövezet létrehozásán kellene dolgozniuk. Az egymáshoz hasonló, egymást kiegészíteni képes cseh, szlovák, lengyel, magyar, esetleg román gazdaságok összefonódásán alapuló közös valuta lenne az önök számára a kiút.

Z.P.: Hagyjuk ott az Európai Uniót?

M.O.: Sosem. Az unió éppen akkor fog tovább élni, ha a tagállamok pénzügyi, gazdasági függetlensége bizonyos határokig megmarad, például a körülmények követelte le- vagy felértékelést végre tudják hajtani. Ahogy ez működött Nyugat-Európában az euró előtti időkben. Németország, a Benelux államok, az osztrákok egységes valutarendszert alkottak, még ha különbözőképpen hívták is a nemzeti pénzeiket.

Z.P.: Az unióban akkor tehát maradna egyrészt az euró, másrészt egy másik közös, kelet-európai közös valuta?

M.O.: Így van. Ezen az alapon sokkal működőképesebb, és főként demokratikusabb lenne az egész politikai együttműködés.

Z.P.: Az euróországok jelenlegi tábora azonban megmaradna, ugye?

M.O.: Nem igazán. Úgy tetszik, hogy ezt a mostani válságot – ahogy mondtam: főként a német adófizetők kárára – ugyan megoldják, de a a későbbiekben üdvös lenne, ha a déli országok Írországgal egyetemben kilépnének a zónából, és csak a korábbi mag maradna benne.