2010 novemberében , amikor az Eurostat Magyarországra látogató szakemberei a KSH GNI Inventory c. kiadványát kézbe vették, elégedetten nyugtázták, hogy statisztikusaink mennyire alaposan tanulmányozták a feketegazdaságot. Figyelmük kiterjedt a szexiparból, és azon belül a prostitúcióból származó jövedelmekre is. Ehhez hasonló alapos elemzés kevés EU tagállamban látott napvilágot. Az adat visszhangot keltett a nagyvilágban, a Wall Street Journal is foglalkozott vele. De mennyire megalapozott ez az adat?  Tényleg igaz, hogy honfitársaink a teljes magyar bruttó hazai termék, a GDP  (ez 2008-ban majd 27 ezer milliárd forint volt)  0,6 százalékát fordították „fizetős szerelemre”? 

A prostitúció és a „szexipar” a hazai feketegazdaság viszonylag kis részét alkotja. Egyes vélekedések szerint a feketegazdaságból származó jövedelmek a GDP harminc százalékát is elérik. Mások túlzónak, nagyságrenddel kisebbnek tartják ezt az adatot. A rejtett gazdaság nagyságát 2005-ben 3,2 ezer milliárd forintra becsülte a KSH, ami akkor a  magyar GDP 14,9 százalékát tette ki.  A statisztikusok ezt a területet „nem megfigyelt gazdaságnak” hívják. 

Hogyan lehet megfigyelni a nem megfigyeltet, azt a szférát, mely mindent megtesz azért, hogy ne lehessen megfigyelni? Ha a jövedelemszerzés oldaláról közelítünk a hazai prostitúcióhoz, nem kapunk értékelhető adatokat. Mivel a prostitúcióhoz kapcsolódó számos tevékenység illegális (a prostituáltak és a vevők kerítése, a lányok futtatása, szobák kiadása ilyen célra, védelmi pénzek szedése), az örömlányok és örömfiúk nagy többsége nem vallja be jövedelmét, és adót sem fizet  utána. Legfeljebb ezer magyar szexmunkás gyakorolja egyéni vállalkozási engedéllyel a mesterségét. 

Kevés eredményt hoz az is, ha a felhasználói oldalról közelítjük a témát. Egyrészt mert a hazai fogyasztók nem teszik közhírré, hogy igénybe vették ezt a szolgáltatást, és hogy mekkora összeget fordítottak egy adott időszakban szex vásárlására. A fogyasztókat azért is nehéz elérni, mert a prostituáltak érdekvédelmét ellátó civil szervezetek szerint kétharmaduk külföldi, részben turista, részben pedig Magyarországon áthaladó kamionos.   

Marad a kínálati oldal, azaz annak viszonylag pontos felmérése, hány szexmunkás van ma Magyarországon. Ez sem könnyű, hiszen a civil szervezetek által vélelmezett prostituáltak létszáma lényegesen több annál, mint amekkora létszámot figyelembe vesz a statisztika. Ráadásul nehéz felbecsülni azoknak a nőknek a számát, akik csak ritkán vállalnak szexuális szolgáltatást – például csak olyan időszakban, amikor nagyobb anyagi gonddal küzd a családjuk. Erről lehet olvasni a KSH GNI Inventory című kiadványának módszertani megjegyzéseiben. 

E nehézségek ellenére azért készült statisztika a magyarországi „húspiacról” Szőkéné Boros Zsuzsa, a KSH szektorszámlák osztályának vezetője állította össze a GNI Inventory adatait, a „kínálati” és a „felhasználói” oldalra vonatkozó becslések összevetésével, ismerve a szolgáltatások árait, melyek az interneten hozzáférhetőek.  (A statisztikusok 2002-ben az országúti szexet alkalmanként 4 ezer, a lakásokban nyújtottat 5 ezer, a bárokban kínáltat 6 ezer, a szállodai szexet pedig 17 ezer forintos árral számolták.) Nem egészen 10 éve, 2002-ben még csak 111 milliárd forintot fordítottak szexuális szolgáltatások megvásárlására.

E szolgáltatásokat az országút mentén abban az évben 132 ezer hazai és 66 ezer külföldi vette igénybe. Lakáson mintegy 90 ezren vásároltak szerelmet (ebből 60 ezer hazai, 30 ezer külföldi). Amennyiben a mintegy 110 ezer szállodában, illetve panzióban nyújtott szolgáltatást is számba vesszük (ebből 48 ezer hazai, 62 ezer külföldi), 2002-ben több, mint 400 ezer  fogyasztóval számolhatunk, akiket mintegy 15-20 ezer hivatásos szolgáltató, és legalább ugyanennyi „alkalmi munkavállaló” szolgált ki. Arról, hogy hány magyar nő dolgozik Nyugat-Európában, illetve a nagyvilágban, és él abból, hogy testét árulja, még csak hozzávetőleges becslés sem áll rendelkezésre.    

A legősíbb foglalkozás él és virul, még a gazdasági válság sem tudta az innen származó bevételek növekedését lefékezni: 2010-ben  az előzetes becslések szerint a magyarok több mint 170 milliárd forintot költöttek szexuális szolgáltatásokra.