Zentai Péter: Figyelem a gazdasági jóslatokat. Tavalyelőtt minden közgazdász majdhogynem a világ végét jelezte a következő évekre. Miután kiderült, nem lesz a közeljövőben világvége, sőt, feltűnően gyors a kilábalás a pénzügyi válságból, a borúlátók hirtelen derűlátókká lettek. Önök egyenesen azt sugallják, hogy hamarosan itt a Kánaán.

Natalia Lechmanova: A nevemmel is fémjelzett elemzés a szuperciklus eljöveteléről nem most, hanem az ezredfordulón készült. Kitartottunk vélt igazunk mellett a 2001. szeptember 11-ét követő gazdasági krízis idején éppúgy, mint a 2008-2009-es pénzügyi világválság ideje alatt is.

Z. P.: Szuperciklus. Jól hangzik. Mit jelent?

N. L.: Azt, hogy a következő húsz évben gyakorlatilag korábban soha nem tapasztalt prosperitás jellemzi a világgazdaságot. Konkrétabban: globálisan átlagosan majdnem négy százalékos növekedést produkálnak a Föld országai. Az önöket közvetlenül érintő térség, az Európai Unió 2,5, az Egyesült Államok – számításaink szerint – 2, 7, az Arab-öböl térsége 5, Latin-Amerika 6, Kína a legrosszabb esetben is évi 7, India pedig 9,3 százalékkal fog növekedni.

Z. P.: De mire alapozzák ezt? Ketyeg a népességbomba Indiában és Latin-Amerikában, Oroszországban vagy Japánban. Kelet-Európában közben fogy a lélekszám. Háborúk fenyegetnek az éhséglázadások és a féktelen, világméretű korrupció miatt. Európában fiatalok tízmillióit fenyegetheti a hosszú távú munkanélküliség. Sorolhatnánk.

N. L.: Ezek a problémák folyamatosak: az öregedés az egyik, a népességszám-robbanás a másik oldalon. Egy szóval sem állítjuk, hogy az előttünk álló húsz évben töretlen lehet a fejlődés. Ahogy az elmúlt tíz évben is háborúk, előre megjósolhatatlan terrorcselekmények gyötörték a világot. Ettől függetlenül állítjuk, hogy a trend felfelé ívelő, történelmileg kivételesen robusztus növekedés előtt állunk, pontosabban az ezredfordulón beindult a „világ”.

Z. P.: Mire alapozzák ezt? Kérdem még egyszer.

N. L.: Arra, ami Ázsiában és Latin-Amerikában történik. Egyelőre a fejlődő országok – Indiát, Kínát, Brazíliát is beleértve – a világ által megtermelt jövedelmek egyharmadát adják. Viszont – csak tavaly! – ezek az országok a globális növekedés kétharmadát produkálták. Ez a trend megállíthatatlan, visszafordíthatatlan. 2030-ban a jelenlegi helyzethez képest a gazdasági erő abszolút a most fejlődők kezében lesz. Az ő produkciójuk, az általuk megtermelt javak mennyisége és értéke messze felül fogja múlni a jelenleg vezető országokéit. A lényegi válasz az a kérdésére, hogy Németország, az Egyesült Államok növekedése – ahogy ez már egyértelműsödött az elmúlt másfél évben – teljes mértékben a kínai, indiai, latin-amerikai fejlődésnek lesz köszönhető. Az Egyesült Államokról már ma elmondható, hogy szinte Kína tulajdona, a kínaiak birtokolják az amerikai államkötvények meghatározó hányadát.

Z. P.: Amerika, Nyugat-Európa tehát Ázsia és Latin-Amerika „farvizein fog evezni”, mi, kis kelet-közép-európai országok pedig Nyugat-Európát, főként Németországot követjük.

N. L.: Pontosan így van, de hozzá kell tenni, hogy óriási versenyt kell vívniuk a következő években a kelet-közép-európaiaknak, hogy továbbra is rátapadhassanak Németországra. Maximálisan ki kell aknázniuk a magasan képzett és okos munkaerejükből származó előnyöket, nyitottnak kell lenniük a külföldi tőkebefektetések előtt és nem engedhetnek meg maguknak gazdaságpolitikai baklövéseket.

Z. P.: Például?

N. L.: Nézze, nyíltan megmondom, hogy a nemzetközi befektetői közegben kimondottan romlott Magyarország megítélése. A fő ügyfeleinknek, az ázsiai nagybefektetőknek pillanatnyilag nem is ajánljuk Magyarországot, hiszen Magyarország középtávú minősítésén tovább fognak rontani az erre szakosodott ügynökségek. Hacsak nem változik meg ez a gazdaságpolitika. Magyarországot kiszámítható közegként ismertük meg, most viszont kénytelenek voltunk a kiszámíthatatlan közeg kategóriába átsorolni. A fő probléma a mi szempontunkból a nagy bankokra és a telekommunikációs cégekre kirótt aránytalanul magas, homályos időhosszra érvényesített különadók politikája. Ugyanis ezek az adók inflációt fognak előidézni.

Z. P.: Azt meglátjuk. De ettől függetlenül fel tudunk azért szállni a német vonatra. Nemde?

N. L.: Ha bizonyosságot, kiszámíthatóságot teremtenek, akkor mindenképpen, sőt, a versenyképességüket növeli, hogy szabad az árfolyam-politikájuk, nem köti meg kezüket az Európai Központi Bank.

Z. P.: Az a jó tehát, ha nem vezetjük be az eurót? Akkor inkább részesei, haszonélvezői lehetünk a szuperciklusnak, mint ha euróország lennénk?

N. L.: Magukat egyelőre – szerintem hosszú ideig – „ nem fenyegeti”, hogy be kell vezetniük az eurót, bár Magyarország sajátságos adóssághelyzete szempontjából nagyobb biztonságot jelentene a csatlakozás. Viszont szigorúan a versenyképesség, a külföldi tőke vonzásának szemszögéből nézve a dolgokat, jól jöhet önöknek, hogy a forinttal szabadon rendelkeznek. Csakhogy éppen a versenyképesség növelése érdekében kell módosítani a gazdaságpolitikán. Bennünket és azokat, akiknek tanácsokat adunk, nem az érdekel, hogy idén és jövőre tartani fogják-e vagy sem a hiánycélokat, hanem az, hogy történnek-e valós strukturális reformok, amelyek biztonságos keretet nyújtanak az új beruházásokhoz.

Z. P.: A szavain töprengjenek a gazdaságpolitikusok, a közgazdászok minálunk. Az azért nem hagy nyugodni, hogy ha Kína, India és a többi, egyelőre fejlődő ország veszi át a világban a gazdasági irányítást, ha a várt robusztus globális növekedés nekik lesz köszönhető, akkor politikai, katonai hatalmat is követelhetnek maguknak. Az azért nem lesz egy veszélytelen helyzet.

N. L.: Nézze, én csak Kínát ismerem közelről. Nincsenek Nyugaton sem annyira pragmatikus vezetők, mint amilyenek ott. Ahogy a németek sem éltek vissza az elmúlt évtizedekben gazdasági nagyhatalommá válásukkal, ugyanezt a mintát fogja követni Kína és India is. Ez a mi meggyőződésünk.