Zentai Péter: Vár-e áttörést vagy áttörő jelentőségű bejelentést a magyar kormánytól?

Christian Dreger: Magyarországon, akárcsak a többi európai országban, élénkülőben van a gazdaság, csakhogy ez az élénkülés – szinte mindenütt Európában, Közép-Európában különösképpen – a németországi konjunktúra függvénye. Mármost nálunk akár robusztusnak is nevezhetjük a gazdasági fejlődés.

Christian Dreger

diw

Magyarországról ez még nem mondható el, egyelőre inkább stagnál a gazdaság.

Z.P.: Ezt megindokolná?

C.D.: Nagyon egyszerű a magyarázat: a Magyarországon bevezetett különadók elsősorban külföldi nagyvállalatokat sújtanak, köztük a németek vannak többségben. A német beruházók – azok is, akik állítják, hogy hátrányos megkülönböztetéssel van dolguk és azok is, akiket az adók nem érintenek közvetlenül – visszafogottabbak, óvatosabbak lettek, nem tudják, hogy mi várhat még rájuk Magyarországon.

Z.P.: Valószínűleg azt várják, hogy a kormány eltörli a különadókat…

C.D.: Igen, én is ezt várom a magyar kormánytól, mert ez a bizonytalanság a különadók körül hosszabb távon komoly károkat okozhat a magyar gazdaságnak. Azt érzékelem azonban, hogy önöknél most mindent a rövid távú elvárásoknak rendelnek alá.

Z.P.:  Ne higgye, hogy a különadókat jószántából vezette be a kormány. Az is elvárás, sőt, éppenséggel a német kormány erőlteti leginkább, hogy –mint minden EU-s tagállamban – Magyarországon is a lehető legkisebb hiánnyal gazdálkodjon a költségvetés. Ennek az ára, hogy befagyasztanak és különadókat vetnek ki.

C.D.: Ahelyett, hogy strukturális reformokat hajtanának végre. Azok szolgálnák a rövid távú népszerűtlenség dacára a hosszú távú előnyöket. Ezeket nem lenne szabad halogatni, ellenkező esetben végzetesen lemaradhatnak.   

Z.P.: Gondolja, hogy ilyen reformok bejelentésére nem számíthatunk?

C.D.: Nem, ez következik az utóbbi hónapokban követett magyarországi gazdasági-pénzügyi politikából. Sem fundamentális egészségügyi, sem oktatási reformra nem számítok, ugyanakkor reménykednék az állami bevételek privatizációkon keresztül történő növelésében és – bár ez szinte lehetetlen – a nyugdíjrendszernek az önerőre támaszkodáson alapuló átalakításában. A magánpénztárak államosítása elemzésünk szerint nem szolgálja a magyar gazdaság hosszú távú érdekeit. Rövid távú költségvetés-javítást jelent csupán.

Z.P.: Egyébként  az ön által elképzelt privatizációkból származó pénzek  is csak egyszeri bevételek. Mi a különbség?

C.D.: A privatizációk révén – ahogy ezt például Lengyelországban is belátják – hatékonyabbá, átláthatóbbá válik a gazdálkodás, hosszabb távú, biztos adóbevételek keletkeznek belőlük.  Minden esetre megalapoznak egy stabilabb gazdasági növekedést. Magyarországon nem látjuk a hosszú távú stabilitás megteremtéséhez szükséges politika jeleit.

Z.P.: De hiszen a német állam is keményen beavatkozott a magángazdaságba, különösen a bankszférába az elmúlt két évben…Bankadókat is ugyanúgy kirótt, mint most Magyarországon ezt teszik.

C.D.: Nem összevethető sem időben, sem tartalomban a két ország gazdaságpolitikája. A berlini kormány intézkedéseit a válság szülte…

Z.P.: A magyar kormányét is…

C.D.: Magyarországon ma fellendülési időszak van, mint ahogy egész Európában. A magyarországi bankadók – melyeknek megszüntetésében reménykednék a magam részéről, de nem hiszem, hogy ez bekövetkezik – a költségvetési lyukak betömését szolgálják. Ezzel szemben a németországi és más európai bankadók olyan források alapját képezték, amelyekből menedzselni lehet a jövőben bekövetkező esetleges nagyobb pénzügyi-banki válságokat. A német és más európai kormányok tisztázták mind a célokat, mind a rendkívüli intézkedések időtartamát, előzetesen megállapodtak a pénzintézetekkel a feltételekről. A magyarországi makró adatok alakulása messzemenően a nemzetközi konjunktúrától függ, az abból fakadó előnyöket kellene kihasználni .

Z.P.: Mit akar ezzel konkrétabban mondani?

C.D.: Főként azt, hogy ha a magyar kormány helyében lennék, a németországi és általában a nyugat-európai befektetői bizalom visszaszerzését állítanám a következő időszakra tervezett gazdasági-pénzügyi intézkedések középpontjába.