Zentai Péter: Olvasom, hogy amennyiben megválasztják Blatter utódjának, átláthatóbbá fogja tenni a FIFA-t. Mi erre a garancia? Néhány évvel ezelőtt ön kijelentette: „levágatom a fejét, a karját, a lábát bárkinek, aki utamat állja”. Ez így elég félelmetesen hangzott.

Mohammed Bin Hammam: Senki sem gondolhatja, hogy ilyesmit komolyan mondok, egyébként is, ezerszer bocsánatot kértem már a rosszul sikerült viccelődésért.

AP

Legkevésbé sem célom, hogy FIFA-elnökként eltakarítsam utamból a kritikusaimat, hanem éppen ellenkezőleg: odafigyelnék rájuk, az újságírókat is beleértve. Blatter úrral ellentétben én a média számára maximális betekintést engednék munkánkba. Pályázatomban kiemelt fontosságot tulajdonítok a nyilvánosság garantálásának.

Z.P.: Önnek nyilván meghatározó szerepe volt abban, hogy hazája nyerte el a futball-világbajnokság rendezési jogát 2022-ben. Kicsit gyanús, hogy Katar lett a győztes. Egy olyan ország, ahol nyár közepén még késő este sincs 35-40 foknál hűvösebb. Miért kellett erőltetni, hogy már most döntsenek 2022-ről?

M.B.H.: Még ha ez Katar pályázata szempontjából kockázatos volt is, én következetesen elleneztem, hogy egyidejűleg döntsünk a 2018-as és a négy évvel későbbre tervezett VB helyszíneiről. Azt mondtam, hogy a 2022-es téma legyen azok gondja, akik 2016-ban fognak szavazni. Ezen hozzáállásom az európai tagok részéről nem aratott sikert, kisebbségben maradtam. De biztosíthatom: Katar senkit sem fizetett le, hogy nyerjen. Ilyenre nem is szorulna rá, hiszen meggyőző pályázattal állt elő. És igen, nyári VB megtartására készültek el a világ legmodernebb, hőálló stadionjainak építésére vonatkozó tervek: bizonyítani akartuk, hogy Katar élhető hely és kellemes sporthelyszín tud lenni, még a hőség hónapjaiban is. Mindazonáltal nem tartom kizártnak, hogy nyílt vitát kezdeményezzek az ügyben, feltéve, ha megválasztanak a FIFA elnökének.

Z.P.: Megválasztása esetén miként kívánja helyreállítani a FIFA iránti bizalmat?  Nem tagadhatja, hogy jelenleg aligha van még egy olyan kétes hírű globális sportszervezet, mint a FIFA.

M.B.H.: Azért indulok Blatter úr ellenében, sajnos egyedüliként – jobban örültem volna, ha több kihívója akad –, mert ő már nem képes helyreállítani a bizalmat. Nem arról van szó, hogy ő vagy a köréhez tartozó emberek bármelyike is korrupt lenne, erre nincs semmiféle bizonyíték, sőt, meggyőződésem szerint nem is azok. A probléma az, hogy oly mértékben megrendült benne a bizalom, hogy már nem hisz neki senki, pontosabban nem hisz neki az irányt mutató média. Ez egyebek között azzal magyarázható, hogy Sepp Blatter mindent a színfalak mögött csinál, a független sajtónak semmiféle betekintést nem enged a munkájába. A kívülállók diktátort látnak benne. Lejáratódott azáltal is, hogy az utóbbi másfél évtizedben minden róla szóló szavazás előtt megígérte, többször nem indul, és aztán újra és újra megszegte a szavát. Ez szörnyű bizalmatlansághoz vezetett vele szemben.   

Z.P.: Ön min változtatna, azon túlmenően, hogy nyitottabb lenne az újságírókkal? Belemenne-e abba, hogy ne titkos szavazással szülessenek a döntések, akár a VB-k helyszínéről, akár arról, hogy ön vagy Blatter legyen-e a következő években a FIFA első embere? Hozzájárulna-e ahhoz, hogy minden szavazásra jogosult döntéshozónak nyílt kártyákkal kelljen játszania?

M.B.H.: Miért is ne? Bizonyos, hogy így elejét lehetne venni a titkos háttéralkukról szóló vádaknak, a sok gyanúsítgatásnak. A lényeg azonban, hogy decentralizálni kell a FIFA döntéshozatali rendszerét, mert most végtelenül bürokratikus. Egyelőre csak Zürichből, az elnök irodájából szabad intézkedni kisebb tréningek, táborok finanszírozásáról, még akkor is, ha a Föld legtávolabb tájain találhatók. Ha pénzről, támogatásról van szó, akkor kizárólag az elnök és szűk köre dönthet. A FIFA-nak rugalmasabb szabályokat kell kidolgoznia a játékosok honosítását illetően, ugyanakkor a költségek kímélésére, a bürokrácia leépítésére, a döntéshozatal demokratikusabbá tételére, a régiók nagyobb önállóságának elősegítésére, és mindenekelőtt arra kellene összpontosítania a figyelmet, hogyan tehető még élvezetesebbé mindenki számára egy-egy világbajnokság.

Ami engem illeti, nos, most csak megismételhetem, amit már többször elmondtam: két ciklusnál többet nem vállalnék, és azt szeretném, hogy a későbbiekben ezt szabályba foglaljuk: senki sem töltheti be ezt a funkciót nyolc évnél tovább.

Z.P.: Még valami: mit tenne azért, hogy változzék a mostani helyzet, és a csapatok ne legyenek kiszolgáltatva a nyilvánvaló bírói tévedéseknek?

M.B.H.: Már régen változtatni kellett volna a szabályokon. Ma, amikor a pálya minden négyzetcentiméterét – a gólvonalat különösen – csalhatatlan kamerák figyelik, tényleg abszurdum, hogy nem a kamerát, hanem a bíró szemét vesszük mérvadónak. De hiszen a bírónak is megkönnyebbülés lenne, ha akaratlan tévedése korrigálható lenne a holtbiztos technológia révén! Egyébként sincs olyan ember, aki nem téved. Ez alól én sem, Blatter úr sem kivétel. Az egyik fő különbség kettőnk között az, hogy ő ezt – magára nézve – sohasem ismeri el.