Az amerikai véleményformálók az elmúlt héten kimerítően foglalkoztak a Legfelsőbb Bírtóság azon, 5:4 arányban meghozott döntésével, amely felülírta a házasság hagyományos értelmezését, s ezzel lényegében megszüntette az egyes államokban a melegek házasságának tilalmát.

Az ismert konzervatív újságíró, Charles Krauthammer a The Washington Post-ban azt írja: ha a testület csak a föderalizmus alapján határozott volna "alkotmányosan konzervatív" módon, megerősítve, hogy a házasságkötés kérdéséhez Washingtonnak semmi köze, az az egyes államok szintjén dől el, akkor "se nem államosította volna, se nem delegitimálta volna" a melegek házasságát, hagyta volna, hogy az államok maguk döntsék el, merre haladnak. Ez egyébként antitézise az abortuszt szövetségi szinten legalizáló Roe vs. Wade döntésnek, amely éppen hogy félresöpörte az államok döntési jogát. Csakhogy a bíróság még egy érvvel élt: az egyenlő védelem (equal protection) elvével. A melegek házasságát elismerő államokban Washingtonnak ugyanazokat az előnyöket kell biztosítania meleg és hetero pároknak egyaránt, minden más alkotmányellenes diszkrimináció volna. Ez az érv azonban Krauthammer szerint az összes államra is érvényes kell hogy legyen, azaz szövetségi szinten "államosítja" a melegek házasságát, ahogy a Roe döntés az abortuszt.

Az óriási vihart kavart amerikai megfigyelési ügyet kirobbantó "magányos hős", Edward Snowden és a média viszonyát boncolgatja a német baloldali-zöld Die Tageszeitung publicistája. Snowden amerikai hatóságok elöli menekülésének "mediális megrendezettsége" Martin Kaul szerint nemcsak a politika működési módjairól mond el sokat, de a politikai újságírás problémáiról is, arról a "nézői szerepről", amit újságírók éppolyan szívesen felvesznek, mint olvasóik. A szerző csalódást keltőnek nevezi, hogy a leleplezéseket követően a média nem azt kutatja, mi következik ezekből a tömeges megfigyelésekből, hanem Snowden után "koslat", aki pedig szerinte megérdemelné, hogy nyugton hagyják.

A francia publicistákat a héten elsősorban a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) eredménye izgatta a Villeneuve-sur-Lot-ban tartott időközi választásokon, ahol a szocialisták jelöltje már az első körben kiesett, a jobboldali UMP jelöljte pedig épphogy megelőzte az FN képviselőjét. A balliberális Libération egyik vezető újságírója, Eric Decouty szerint az FN eredménye után a baloldalnak végre szembe kell néznie azzal, hogy a szélsőjobb nem csak a jobboldali pártok problémája, és már nem csupán az UMP-től visz el szavazatokat. Decouty szerint az idegengyűlöletet felvállaló, egyre erősödő Front Nationallal szemben már nem elég a démonizálás, hanem a baloldalnak szembe kell néznie a populizmussal, és újra meg kell tanulnia kommunikálnia az emberekkel.

Arnaud Montebourg francia ipari miniszter indoklását azonban senki nem vette komolyan a francia sajtóban - Montebourg szerint a szélsőjobb megerősödéséről igazából az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso tehet. A konzervatív Le Point publicistája, Franz-Olivier Giesbert szerint ez jól mutatja a hatalom vakságát az iránt, hogy valójában mi történik Franciaországban, és az EU hibáztatása helyett inkább a gazdasági növekedésre kellene koncentrálni, a német gazdaságpolitikát alkalmazva.

A kommunista l'Humanité szerkesztőségi cikke viszont éppen az EU megszorító politikája ellen szólal fel, és csak porhintésként értékeli Montebourg miniszter megnyilvánulását. Az újságíró szerint az EU által sürgetett megszorításokkal szemben kialakulhat akár egy újfajta egység, egy valódi európai szociális mozgalom is, amely új alapokra helyezheti az európai ideológiát.

"Tragikus nap a nyugati civilizáció számára", hogy Nagy-Britannia megtagadta két ismert amerikai iszlámkritikus szerzőtől a belépést az ország területére – írja a FrontPage Mag neokonzervatív honlap szerkesztőségi cikke, amely élesen kikel az ellen, hogy Robert Spencer, a Jihad Watch blog és Pamela Geller, az Atlas Shrugs blog szerkesztője nem kapott felszólalási lehetőséget egy londoni rendezvényen, a brit belügy ugyanis azt írta, jelenlétük "nem használ a közjónak". A brit hatóságok kapituláltak a korábban már Salman Rushdie "Sátáni versei" ellen is kampányoló Keith Vaz képviselő előtt, aki beutazási tilalmat követelt a két amerikai számára – véli a lap. "Miközben szerte a világból az összes iszlamista vezető menedéket és otthont talált az Egyesült Királyságban, Robert Spencer és Pamela Geller túl veszélyesek ahhoz, hogy beengedjék őket Londonisztánba – véli a FrontPage.