Mi, Amerika ballib értelmiségijei által dominált nagyvárosaiban, de különösen Európában törpe kisebbségnek számító republikánus drukkerek, nagyon tartottunk ettől az éjszakától.

Obama vezetőnek gyenge, gazdaságpolitikusnak egyszerűen csak rossz, külpolitikusnak katasztrófa, de retorikailag nagyon profi, a mi Mitt-ünk pedig ugye nem éppen az előadóművészet csúcsa. Viszont minden korábbi flipflop-olása dacára vannak elvei, amiket végre látni, hallani akartunk. A konzervatív sajtó vezető publicistái hosszú napok óta mást sem írnak, mint hogy nyomjad bazmeg (nem szó szerinti közlés), mutass erőt, Mitt, mert ha nyerni nem is, de versenyben maradni tudsz.

Erre kiderül, hogy számos eddigi kampányhiba ellenére van remény: ha még kétszer ezt produkálja, amit múlt éjjel, akár elnök is lehet.

Romney magabiztos, felkészült, tettrekész. Mondjuk vagy kicsit kialvatlan, vagy csak száraz a szeme, én ilyenkor Visine-t használnék, de nem ez a lényeg. Obama zavart unalmával éles ellentétben eleve 5 pontos programjával nyit, dióhéjban. Világosan érvel a munkahelyek teremtése, a kisvállalkozók és a középosztály megerősítése mellett, és világosan cáfolja meg a leggazdagabbaknak állítólag beígért 5000 milliárdos adócsökkentést - de sajnos túlságosan is mérsékelt és kétpártiság-párti (pl. az egészségügy finanszírozása ügyében), nem beszél az általa visszavonásra ítélt Obamacare és a korábbi massachusetts-i Romneycare közti számos különbségről. Szó nélkül hagyja azt is, hogy Obama leszélsőségezze a teadélutánosokat, cserébe teljes joggal oktatja ki röviden az elnököt Amerika alkotmányos alapelveiből.

Összeszedett fellépésénél ("Washingtonnak valódi vezetőre van szüksége") csak a jelenlegi elnök leszereplése (valamint a működésképtelenné amortizálódott vitavezető, szegény Jim Lehrer) volt meglepőbb. Obama nem egyszerűen nyugodt volt, hanem szubsztancia nélküli, enervált, túljegyzetelte magát, hagyta, hogy Romney folyamatos defenzívába kergesse, szinte egyetlen önálló témával sem tematizált, ráadásul az 5000 milliárd állandó felemlegetésével esélyt adott Romney-nek a tisztázó cáfolatra (köszönjük). Miközben esetenként az arcátlanság határát súrolja ("kell, hogy legyen egy terv", "néha nemet is kell mondani" - próbálta mímelni a határozott államférfit), nem használta ki a kínálkozó ziccereket (pl. hogyan írta le nemrég riválisa a szavazók 47 százalékát), és nem beszélt őt mozgató elvekről, meggyőződésről, talán majd legközelebb - ha addig ki tud találni egyet.

A CNN felmérése szerint a megkérdezettek 67 százaléka Romney-t hozta ki az első vita győztesének, és csak 25 százalék Obamát. De a lényeglátóan kétféle amerikai utat felskiccelő Romney nem csak az elnökjelölti vita menetét döntötte el ezzel a minden várakozást felülmúló szereplésével. Romney láthatóan azt döntötte el, hogy nyerni akar. Végre.