Az 50 éves Gajdar, aki Vlagyimir Putyin orosz elnök mérsékelt ellenfelének számít, egyértelműnek tartja, hogy megmérgezték, még ha moszkvai orvosai ezt nem is állíthatják határozottan diagnózisukban, mivel 60 órával dublini elájulása után nem tudták kimutatni szervezetében a mérgező anyagot.

Gajdar részletesen leírta, miképpen lett rosszul, majd esett össze az Írországi Nemzeti Egyetemen november 24-én - egy nappal a polónium 210-es sugárzó izotóppal megmérgezett Alekszandr Litvinyenko Kreml-ellenes egykori biztonsági tiszt londoni halála után.

„Orromból folyt a vér (...) Akik körülöttem voltak, így írták le a történteket: halálos sápadtság, élessé vált arcvonások, eszméletlenség. Világos, hogy az ember a halálán van. Húsz-harminc perc múltán kezdtem magamhoz térni” - ecsetelte Gajdar.

A volt miniszterelnök, aki ezután nagyon gyorsan felépült (s amint visszanyerte cselekvőképességét, hazautazott az ír kórházból), úgy értékelte, hogy politikai merénylet áldozatává válhatott.

„Szervezetem gyors felépülése azt mutatja, hogy megölni akartak, nem megnyomorítani” - állapította meg Gajdar, aki azonban elvetette azt a gondolatot, hogy az orosz vezetőségnek köze lett volna ehhez a gyilkossági kísérlethez. Litvinyenko halála után egy nappal a Kremlnek semmi sem állt kevésbé az érdekében, mint még egy ismert orosz erőszakos halála - vélte.

„Tehát a történtek mögött a legnagyobb valószínűséggel az orosz hatóságok olyan nyílt vagy rejtett ellenfelei állnak, akik Oroszország Nyugathoz fűződő kapcsolatainak további radikális megrontásában érdekeltek” - vonta le a következtetést Gajdar.

Gajdar konklúziója alátámasztja azokat a véleményeket, amelyek megmérgezését összefüggésbe hozzák Litvinyenko londoni és Putyin egy másik éles bírálója, Anna Politkovszkaja újságírónő moszkvai meggyilkolásával.

E vélemények szerint mindhárom merénylet mögött olyan keményvonalasok állhatnak, akik nem akarják elveszíteni az elmúlt években szerzett befolyásukat a 2008-as elnökválasztás után, amelyen Putyin az alkotmány szerint nem indulhat. E keményvonalasok előtt két út áll: vagy nem hagyják Putyint távozni 2008-ban, rábírva őt egy elszigetelődő, tekintélyuralmi Oroszország vezetésére, vagy megpróbálják eltávolítani őt, hogy még keményebb embert állítsanak a helyére.