Ez az első népirtási per az ENSZ-bíróságnál. Az ugyancsak Hágában székelő, kifejezetten a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszéken viszont már született ítélet népirtásról (Radislav Krstic perében a törvényszék népirtásnak minősítette a nyolcezer áldozattal járt szrebrenicai tömegmészárlást, Dusko Tadics perében pedig azt is kimondta, hogy a boszniai háború nemzetközi konfliktus volt, amelynek Szerbia is részese volt). Ott azonban személyekről döntenek, míg a Nemzetközi Bíróságon államok állnak szemben egymással.

A boszniai háború - a volt Jugoszlávia szétszakadását követően - százezres nagyságrendű halálos áldozatot követelt, több százezer embert menekülésre kényszerített, főként boszniaiakat. Szarajevó szerint a történtek népirtásnak minősülnek, míg Belgrád már a bíróság illetékességét is vitatja a történtekben, továbbá úgy vélte, hogy legfeljebb egyéni bűnök sorozatáról lehet beszélni, illetve azért is kérte az elutasítást, hogy az ENSZ ezzel is segítse a megbékélést a térségben.

Perdöntőnek is tűnő problémát okozhat Bosznia többnemzetiségű jellege: amennyiben Szerbiát elítélik, áldozatként jelenhetnek meg a boszniai szerbek is, akiket pedig éppen a népirtás elkövetésével vádolnak. Bosznia-Hercegovina dollár százmilliárdos nagyságrendű háborús kártérítést követelt. Akkora összegről van szó, amelyet Szerbiának évtizedeken át kellene fizetnie. 

Belgrád szerette volna elkerülni a pert. Az utóbbi években serényen próbálkozott diplomáciai megoldással, Szarajevó azonban rendre elutasította megegyezést kereső ajánlatait. A pereskedést a nyugati nagyhatalmak sem nézték jó szemmel, nyomást próbáltak gyakorolni Szarajevóra, hogy a megbékélés jegyében álljon el a keresettől, peren kívül egyezzen ki Belgráddal. Erőfeszítéseiket azonban hátráltatta, hogy Szerbia-Montenegró - ugyancsak nemzetközi nyomás ellenére - nem adta ki a területén lévő feltételezett háborús bűnösöket, pedig ezáltal lerázhatta volna válláról a kollektív felelősség bélyegét. 

A per ellen Szerbia azzal is érvelt, hogy az ENSZ Nemzetközi Bírósága nem illetékes az ügyben, mert akkor, amikorra a kereset vonatkozik, Jugoszlávia nem volt tagja a világszervezetnek. Belgrádban arra is emlékeztettek, hogy amikor Jugoszlávia be akarta perelni a NATO-t a szövetség által végrehajtott 1999 tavaszi légitámadásokért, a hágai bíróság éppen azzal utasította el a keresetet, hogy nem érzi magát illetékesnek az ügyben, mert a balkáni ország nem volt tagja az ENSZ-nek. 

Szerb szemszögből súlyosbíthatja a helyzetet, hogy a Nemzetközi Bíróság előtt van Horvátország háborús jóvátételi igénye is, amelyet Zágráb még 1998-ban nyújtott be Belgrád ellen. Belgrád attól tart: egy, a népirtást elismerő hágai ítélet arra ösztönözné a térség többi országát, hogy hasonló követelésekkel álljanak elő. A hágai Nemzetközi Bíróság kilenc héten át hallgatta meg a szembenálló feleket, és tíz hónapba került, mire a bírák ítéletet hoztak. A bíróság döntései ellen fellebbezésnek helye nincsen.