Hantschk a Wehrmacht San Polóban állomásozó 274. ezredének egyik szakaszparancsnokaként szolgált a szóban forgó mészárlás idején. Ő volt az egyetlen vádlottja az olasz városban zajló pernek, mert a szóban forgó II. világháborús mészárlás többi feltételezett elkövetője már nincs az élők sorában. A büntetőeljárás kezdetén még vádlottként szerepelt Klaus Konrad is, aki képviselő volt 1969 és 1980 között a nyugatnémet parlamentben, és tanácsadóként működött Willy Brandt szociáldemokrata nyugatnémet kancellár mellett, de nemrégiben ő is meghalt.

1944. július 14-én hatvanegy olasz civilt, köztük idős embereket, nőket és gyerekeket öltek meg német katonák a közép-olaszországi Arezzo melletti San Polóban, "megtorlásul" olasz partizánok akcióiért. A német katonák megverték az áldozatokat, mielőtt lelőtték őket; több nőt megerőszakoltak, s a férfiakkal magukkal ásatták meg saját sírjukat. Némelyik áldozatot élve dobták a tömegsírba és földelték el. 

Az ügyész életfogytiglani szabadságvesztést kért a vádlottra, akinek egyébként egy volt osztrák igazságügyi miniszter, a szabadságpárthoz tartozó Harald Ofner látta el a védelmét. Az ügyész szerint Hantschk öt további német tiszttel együtt tevékenyen részt vett a San Poló-i vérontásban. "A vádlott és a vérengzést vele együtt végrehajtó társai túllépték a törvényesség és az emberiesség minden határát. Ezek az embertelenségek csak a náci ideológia iránti fanatikus odaadással magyarázhatók" - hangzott el a hétfői vádbeszédben. Az ítélet szerint azonban nem nyert bizonyítást, hogy a vádlott részt vett a terhére rótt mészárlás elkövetésében. 

A nyugatnémet igazságügyi hatóságok már indítottak egy vizsgálatot a hatvanas években a San Poló-i mészárlás ügyében, de az sohasem jutott el a bírósági tárgyalásig. A La Spezia-i katonai ügyészség 2003 augusztusában melegítette fel az ügyet. A per a vádlott távollétében zajlott le.