Áradás Boszniában © AP

Miroslav Lajcák, az ország fölött teljhatalommal rendelkező nemzetközi főmegbízott szerint a pillanatnyi helyzet a válság jeleit mutatja ugyan, de "ebből a gödörből" könnyen ki lehet mászni, ha az összes érintett fél akarja.

A mai állapotot - első ránézésre - a szlovák diplomata októberben bejelentett döntései hozták létre, amelyek felborították az országon belüli kényes politikai egyensúlyt, a status quót. Lajcák a kormány és a parlament működőképessé tétele érdekében változtatott a korábbi szabályokon, de mivel Bosznia és Hercegovinában zsigeri gyanakvás, félelem és gyűlölet igazgatja a politikusokat is, lépését a szerbek visszautasították.

Amit kifogásolnak: Lajcák azt akarja, hogy a 10 főből álló központi kormány döntései akkor is megszülethessenek, ha a három államalkotó nép (bosnyákok, szerbek, horvátok) minisztertanácsi képviselői közül legalább egy jóváhagyja őket (a daytoni egyezményben ezt két fő egyetértéséhez kötötték). Hasonló, a működőképességet lehetővé tévő szabályokat akar bevezetni a parlamentben is.

A szlovák diplomatának elvben igaza van: intézkedéseit, amelyek az ország működőképessé tételét szolgálják, minden bizonnyal elfogadnák egy nem olyan véres történelmű, nem annyi ellentéttől, félelemtől és gyanakvástól szétszabdalt országban, mint amilyen Bosznia és Hercegovina. A nemzetközi főmegbízott szerint a válságosnak tűnő helyzet gyökerét az orientáció hiányában kell keresni. A bosznia-hercegovinai politikai elitek ugyanis máig nem voltak képesek stratégiai egyezséget kötni és megállapodni abban, hogy merre vezessék az országot.

A főmegbízott szerint határozatai csupán felszínre hozták a mélyben szunnyadó válságot, amelynek az oka az, hogy az ország vezető politikusainak nincsenek távlatos elképzeléseik. Mindegyik védi a maga - a másik kettővel hevesen szemben álló - "birodalmát", s máig nem tudtak stratégiai tervet kidolgozni, megállapodni arról, hogy mivé fejlesszék Bosznia és Hercegovinát. Létezik például egy kormánykoalíció, amelyben különböző politikusok különböző célokat követnek. Vannak gondolataik arról, hogy mivé kellene tenni az országot, de ezek alapvetően különböznek egymástól - összegezte a helyzetet a nemzetközi főmegbízott.

Martin Raguz, a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) 1990 nevű párt alelnöke és parlamenti frakcióvezetője válságnak nevezte a jelenlegi helyzetet. Ez szerinte abból fakad, hogy kimerültek a daytoni szerződésben rejlő lehetőségek, s az abban megszabott kereteken most már túl kellene lépni. Bosznia és Hercegovinának új alkotmányra, új, szabadabban működő hatalmi szervekre lenne szüksége, továbbá világos, egyértelmű elhatározásra, hogy határozottan végigmegy az Európai Unióba vezető úton. Enélkül a válságok ismétlődni fognak. A nemzetközi közösség főmegbízottja révén cserélgetheti ugyan a politikusokat, ahogy azt korábban sokszor meg is tette, de ettől még a helyzet nem fog alapvetően megváltozni - nyilatkozta az MTI-nek Raguz.

A politikus szerint bár a daytoni szerződés három államalkotó népről beszél, csak a két entitás (a Bosnyák-Horvát Föderáció és a Szerb Köztársaság) között próbál egyensúlyt teremteni, aminek az a következménye, hogy a horvátok alig tudják érvényre juttatni jogos igényeiket. Csupán az államelnökségben és a parlament felsőházában egyenrangúak a szerbekkel és a bosnyákokkal, a többi hatalmi szervben kisebbségben vannak, s még a föderáción belül is folyamatosan leszavazza őket a bosnyák többség - állította Raguz.

Haris Silajdzic, a kollektív államelnökség bosnyák tagja - legutóbbi nyilatkozatai szerint - nem lát ebben semmi rosszat. Egy pillanatig sem titkolja, hogy elhibázottnak tartja az egyensúlyteremtés szándékával megkötött daytoni egyezményt. Számára egyszerű a képlet: az ország lakosságának többségét kitevő bosnyákokat megilleti a hatalmi túlsúly. Ezért valódi önállósággal rendelkező állami szerveket kell létrehozni, amelyekben súlyának megfelelően képviseltetheti magát minden etnikum. Ennek az elképzelésnek a megvalósításért lobbizott november elején az Egyesült Államokban, hazatérve pedig - éppen egy Banja Luka-i, tehát a boszniai Szerb Köztársaság fővárosában megjelenő lapnak - 12 éve megoldatlan problémákról beszélt. Visszatekintve bírálta a háború idején az ENSZ által elrendelt fegyverembargót, amely csökkentette a bosnyákok harcképességét, s bővebb magyarázat nélkül kijelentette, hogy "nem kell örökre adottnak tekinteni a békét".

A szerb vezetők részéről ennyire baljós kijelentések még nem hangzottak ugyan el, de amit ígértek arra az esetre, ha a nemzetközi főmegbízott nem hátrál meg, s nem vonja vissza általuk minden baj forrásának nevezett rendeleteit, az is elég. Ha valóban kivonulnak az állami élet minden szintjéről, akkor Bosznia és Hercegovina politikai értelemben működésképtelenné válik.

A Banja Luka-i vezetők elszántságában komoly szerepe van Belgrádnak, a szerbiai vezetéshez fűződő kapcsolatoknak. Ezek néhány napja igen látványosan éreztették hatásukat: miután egy találkozón Lajcák és Milorad Dodik szerb kormányfő látszólag megegyezett az ellentét elsimításáról, Dodik Belgrádba utazott. A Vojiszlav Kostunica szerb kormányfővel tartott találkozó után kiderült, hogy még sincs egyezség.

Hogy Banja Lukában ennyire odafigyelnek a belgrádi véleményekre, annak nemcsak lelki, érzelmi, hanem nagyon konkrét anyagi oka is van: a Szerbia és a boszniai Szerb Köztársaság közti különleges kapcsolatokról szóló keretegyezmény. Ez kellően általánosan fogalmaz arról, hogy a mindenkori belgrádi vezetés mekkora pénzekkel, milyen eszközökkel segíti, vagy éppen nem segíti a boszniai szerbeket.

Azt pedig már Martin Raguz állította az MTI tudósítójának, hogy igazuk van azoknak a szakértőknek, akik szerint megkerülhetetlen Belgrád szerepe a jelenlegi boszniai válságban. Legyünk realisták, vegyük tudomásul, hogy az ügynek regionális vonzata is van, nem választható el mereven Koszovótól - utalt a horvát politikus arra a körülményre, hogy a koszovói végjáték közeledtével Belgrád talán szükségét érezte megmutatni a nemzetközi közösségnek, hogy milyen feszültségek vannak a térségben anélkül is, hogy egy újabbat kreálnának.