A fenti jelszó volt George Bush amerikai elnök üzenete is az annapolisi értekezlet résztvevőihez, olyan értelemben, hogy a látszólag kilátástalan közel-keleti válságban sem szabad feladni a reményt. És valóban: kedden este Bush bejelenthette, hogy palesztinok és izraeliek ismét hajlandók és készek a békéről tárgyalni egymással.

A menetrend értelmében a felek 2008 végéig meg akarják oldani azokat a vitás kérdéseket, amelyek mindeddig útjában álltak egy palesztin állam létrehozásának. A delegációk december 12-én kezdenek el tárgyalni, Ehud Olmert izraeli kormányfő és Mahmúd Abbász palesztin elnök kéthetente tartandó személyes találkozókkal kíván lendületet adni a munkának. Több évi egyhelyben topogás után Annapolis lehet az újrakezdés jelképe.

Az annapolisi ügylet döcögős előzményei sejteni engedik, milyen nehezek lesznek a küszöbönálló tárgyalások. Szó szerint az utolsó pillanatban sikerült elhárítani, hogy kudarcba fulladjon Bush becsvágyó projektje. Izraeliek és palesztinok kedd reggelig birkóztak annak a közös nyilatkozatnak a megszövegezéséért, amely a majdani tárgyalások keretét képezi. Bush hármas találkozóra invitálta Olmertet és Abbászt, így sikerült – öt perccel a konferencia megkezdése előtt – hírül adni az áttörést.

Ez persze csak az első lépés előtt nyitotta meg az utat: a tárgyalások megkezdése, nem pedig sikeres befejezése előtt. A közös nyilatkozatban nincs utalás azon fogós kérdések megoldására, amelyeken eddig zátonyra futott minden, a közel-keleti békéhez fűzött remény. Hol húzódjék a határ Izrael és a palesztinok állama között? Kihez tartozik majd Jeruzsálem, amelyre mindkét fél igényt tart fővárosi minőségben? Mi lesz a palesztin menekültek követelésével, akik vissza akarnak térni egykori – Izrael fennhatósága alatt álló – hazájukba?

A majdani tárgyalásokon az annapolisi szereplőknek először is azt kell bebizonyítaniuk, hogy van erejük a békéhez. Kedden három olyan politikust lehetett látni a marylandi városban, akik szorongatott helyzetben próbálnak külpolitikai sikert elérni. Az amerikai elnök vállát a siralmas iraki helyzet nyomja; Olmert politikailag mindmáig nem heverte ki a Hezbollah milíciája ellen tavaly nyáron vívott háborút; Abbász kezéből pedig júniusban kicsúszott a Gázai övezet ellenőrzése, ott már öt hónapja a radikális iszlamista Hamász az úr. Bush becsvágyó látomásának, a közel-keleti béke megteremtésének középpontjában tehát három megroggyant államférfi kényszerű szövetkezése áll.

Az amerikai elnök számára nem kevesebb a tét, mint hogy 14 hónappal hivatali idejének vége előtt felmutatható külpolitikai eredményt hagyjon hátra. Bush éveken át távol tartotta magát a közel-keleti diplomácia hálátlan feladatától. Most viszont hivatalának minden súlyát beveti egy áttörés elérése érdekében. „Személyes támogatásomról biztosítom Önöket” – mondta Abbásznak és Olmertnek. A közel-keleti diplomácia ezentúl főnöki hatáskörbe tartozik Washingtonban.