A lépés kulcsfontosságú lehet az ország külföldi presztízsének javításához, illetve az európai uniós csatlakozási folyamat továbbviteléhez. Brüsszel ugyanis régóta bírálta a szóban forgó jogszabályt a szabad véleménynyilvánítás elé gördített akadályok miatt.

Az ankarai törvényhozás 250 támogató és 65 ellenszavazattal hagyta jóvá a büntető törvénykönyv 301-es cikkelyének a török kormány által is támogatott módosítását. Az említett cikkely értelmében eddig bűncselekménynek számított a törökség vagy Törökország állami intézményeinek rágalmazása.

A módosítás után csak az igazságügyi miniszter engedélyével lehet büntetőeljárást indítani a cikkely alapján; a „törökség rágalmazása” homályos megfogalmazást felváltotta a konkrétabb „török nép rágalmazása”, ami megfigyelők szerint valószínűleg már önmagában is vissza fogja szorítani az ügyészi vizsgálatokat. A kiszabható büntetés felső határát 3 évről 2 évre mérsékelték.

A vitatott cikkely alapján indítottak a hatóságok eljárást Orhan Pamuk Nobel-díjas író vagy az időközben gyilkosság áldozatává vált Hrant Dink törökországi örmény újságíró és más értelmiségiek ellen. 2003 óta összesen több ezer személy ellen indítottak bűnvádi eljárást, közülük 745-öt el is ítéltek. A vád többnyire az volt, hogy kétségbe vonták a hivatalos török álláspontot az örmények elleni mészárlásokról, amelyeket zömmel 1915 és 1917 között, az oszmán birodalomban követtek el. Törökország következetesen visszautasítja, hogy a történteket népirtásnak minősítsék, amit az örményeken kívül sok nyugati történész is állít.

A cikkely módosításának bírálói – írók és emberi jogi aktivisták – szerint a törvény szigorának enyhítése ellenére a szólásszabadságot korlátozó számos rendelkezés még fennmaradt. Többen közülük a cikkely egyszer s mindenkorra való eltörlését követelték, a kormány azonban a rendelkezés alkalmazási területét csökkentő és a büntetőeljárásokat megnehezítő reformot részesítette előnyben.

A módosítás elfogadását heves vita előzte meg: a legnagyobb ellenzéki párt, a kemalista Köztársasági Néppárt (CHP) és a nacionalista, szélsőjobboldali Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP) azzal vádolta a kormányt, hogy „elárulta Törökország nemzeti identitását”, és az Európai Unió (EU) nyomásának engedve szabad utat adott a török állam rágalmazásának.

Az EU már többször is leszögezte: a szólásszabadság biztosítása kulcsfontosságú annak megítéléséhez, hogy Törökország valóban elkötelezett-e a politikai reformok mellett. Ankara 2005-ben kezdte el az EU-csatlakozási tárgyalásokat, amelyek azonban csigalassúsággal haladnak.