Az írek - egyetlen olyan uniós tagországként, ahol referendumot kellett tartani a kérdésben - idén júniusban elvetették a lisszaboni szerződést. Az EU-csúcson most azt várják Brian Cowen ír kormányfőtől, hogy vázolja fel a zsákutcából való kijutás menetrendjét.

A készülő állásfoglalás-tervezetben az áll, hogy a dublini kormány a jelenlegi összetételű Európai Bizottság mandátumának lejárta - vagyis 2009 októberének vége - előtt igyekszik megszerezni a szükséges lakossági támogatást a reformszerződéshez, bizonyos feltételek teljesülése esetén.

E feltételekről Micheál Martin ír külügyminiszter ezúttal annyit mondott, hogy Írországnak meg kell őriznie helyét az Európai Bizottságban. A biztosi poszt kérdése úgy függ össze a lisszaboni szerződéssel, hogy a szerződés életbe lépése esetén 2014-től, elmaradása esetén azonban már hamarabb megszűnik az "egy tagország, egy biztos" elve. A lisszaboni szerződés azonban lehetővé teszi, hogy a tagállamok legfőbb vezetői a 2014-re előirányzott változtatás helyett ettől eltérő tartalmú megállapodásra is jussanak.

Az írek erősen tartanak attól, hogy ilyen, eltérő tartalmú megállapodás hiányában a biztosi posztok számának csökkentésekor - ha már ők okozták a ratifikálási fennakadást - nagy eséllyel elvesztenék saját biztosi posztjukat.

Írországon kívül még egy tagállam van, amely egyelőre adós a lisszaboni szerződés ratifikálásával. Ez a Cseh Köztársaság, amely történetesen január elsejével fél évre átveszi az EU soros elnöki tisztségét. Mirek Topolánek cseh miniszterelnök, Micheál Martin kijelentésére reagálva, azonnal leszögezte: ha Írországnak jár a bizottsági tagság, akkor minden tagállamnak jár.
 
A biztosi poszt kérdése mellett - korábbi közlések szerint - az írek az újabb népszavazáson akkor látnak esélyt a sikerre, ha az unió külön megerősíti, hogy a lisszaboni szerződés nem jelenti a sajátos ír adórendszer feladását, az erősen katolikus szigetország szigorú abortuszszabályainak lazítását, valamint az ír katonai semlegesség lehetetlenné tételét.