A The New York Times nekrológja szerint ezzel talán a 20. század legnagyobb befolyású amerikai védelmi minisztere távozott az élők sorából.

A vietnami háborút McNamara háborújaként is emlegetik; ő volt az egyik értelmi szerzője az Egyesült Államok legvéresebb külföldi kalandjának, amelyben 58 ezer amerikai halt meg. Élete végéig küzdött Vietnam erkölcsi örökségével.

Minisztersége előtt, 1961-ig a Ford vállalatot vezette, utána, 1968-tól pedig 13 éven át a Világbank elnöke volt. 1981-es nyugdíjba vonulása után magán- és közszervezetekben tanácsadóként vett részt, valamint egyszemélyes virtuális think-thank céget üzemeltetett, mely atomfegyverekkel kapcsolatos tanácsokat adott.

A Washington Post információi szerint McNamara az utóbbi időben egyre több egészségügyi problémával küszködött.

John F. Kennedy, majd Lyndon B. Johnson elnöksége idején vezette a Pentagont; irányítása idején megerősítette a védelmi tárca befolyását, felépítette az amerikai atomarzenált. "Olyan, mint a légkalapács, ember nem képes elviselni azt, amit ő; túl nagy a lendülete, túl tökéletes" - mondta róla Johnson elnök.
    
Minisztersége idején félmillió amerikai katonát küldtek háborúzni. A vietnami volt az egyetlen olyan háború az Egyesült Államok történetében, amely győzelem helyett megalázó kivonulással zárult. McNamara sem az amerikai fegyverek erejével, sem az amerikai haderő felkészültségével nem volt képes feltartóztatni az észak-vietnami hadsereget. Állítólag már minisztersége idején hiábavalónak ítélte a háborút, ezt a nézetét azonban csak később osztotta meg a közvéleménnyel.
    
A hidegháború után tárta fel gondolatait. 1991-ben a Time magazinnak azt mondta, annak idején nem volt meggyőződve arról, hogy Észak-Vietnam bombázása eredményhez vezet. 1995-ös memoárjában saját magatartását bírálva szörnyű tévedésnek nevezte a háborút, amely ellen annak idején még saját fia, a Stanford Egyetem diákja is tiltakozott. Magyarázkodott, és többször bocsánatot kért a hibákért.
    
A minisztersége végére az idegösszeomlás szélére került McNamara a Világbank élén a szegénység leküzdésére, a fejlődő világbeli vidéki közösségek életének javítására fordította energiáját; a "Nyugat lelkiismereteként" emlegették. A Világbank éléről történt 1981-es távozása után egyszemélyes agytrösztként, több szervezet igazgatójaként és tanácsadójaként egyebek mellett a nukleáris kérdések neves szakértője volt.
    
Sikeres vállalatvezetői és világbanki működését azonban szinte kitörölte a közemlékezetből Vietnam. Negyven évvel később is szinte kizárólag az kötődik a nevéhez, hogy ő irányította a vietnami háborút, a világ szuperhatalmának kudarcot vallott kísérletét arra, hogy megakadályozza a kommunista hatalomátvételt Vietnamban. Kritikusai nem kímélték, élete végéig Vietnam szelleme kísértette - írta a The Washington Post.