"Amikor a szoborbizottság 5:0 arányban leszavazta, hogy Ivan Gasparovic szlovák államfőt vagy más szlovák vezető politikust is meghívjanak az ünnepségre, valójában azt döntötte el, hogy a szoboravatás botrányba fullad. S mivel politikusok is ülnek a bizottságban, sejthették, hogy nemzetközi botrányba" - mutat Molnár Norbert főszerkesztő a címoldalon közölt jegyzetében.

Szerinte a politikusok ugyanis pontosan ismerik a szlovák politikai elit hisztérikus, megalapozatlan, uszító és primitív reakcióit mindenre, ami magyar. "Cinkelt magyarkártyával játszik az egész szlovákiai hatalmi garnitúra – háromnegyed év van a választásokig" - jegyzi meg a főszerkesztő. Felhívja a figyelmet arra, hogy a szoborbizottság hibás döntése miatt, most senki sem foglalkozik magával a szoboravatással, csak a botránnyal, ami nem jó, s ezért kár volt a szobrot egyáltalán felállítani. "Ha nem ez volt a cél, akkor súghatott volna valaki a kalandoroknak. A szlovákiai magyarok érdekében" - szögezi le a szerző.

Az Új Szó egy másik írásban is foglalkozott a szoboravatással. "Ha eddig valakinek nem lett volna világos, mit szolgál mifelénk a magyarokkal való riogatás, illetve mennyire kell a "déli veszélyt" komolyan venni, annak a múlt hét közepe óta zajló történések frappáns választ adhattak erre a "rejtélyre". Sólyom László magyar államfő múlt péntekre tervezett, ám végül a szlovák kormány riszálása miatt elmaradt komáromi látogatása teljes meztelenségében mutatta meg a királyt" - írja Mózes Szabolcs az Amikor lehull a lepel című kommentárjában. Úgy látja, hogy "ennél plasztikusabb példáját talán még nem láthattuk a magyargyűlöletbe bújtatott elterelő hadműveletnek".

"És Ficóék amellett, hogy a milliárdos ügyekről ismét a "provokáló" magyarokra terelték a figyelmet, egyben az Szlovák Nemzeti Párt (SNS) választóinak is üzentek. Olyan pillanatban húzták elő a lehető legdurvább módon a magyarkártyát, amikor a szégyenpadra ültetett Slota meg se nyekkenhetett. A nyelvtörvény módosításának elfogadása után rövid időn belül ez volt a második nagy magyarellenes attak, amelynek fő vonalában az Irány Szociáldemokrácia (Smer) állt, és Slota még a harmadik vonalba se fért be. Ki kell nektek: egy telhetetlen, korrupt pártvezér, vagy egy gyorsreagálású, erős kezű, dinamikus kormányfő – szegezte a kérdést Fico ezekkel a lépésekkel Slota választóinak. Akciói hatékonyságát a következő választásokon mérhetjük le" húzza alá a szerző.

"Az már a Sólyom-eset külön tragédiája, hogy a koalíció által elindított kisvonatra az ellenzéki politikusok is felültek. Tudjuk persze, ha nemzeti ügyről van szó, általában nem szoktak lemaradni, hozzák a kötelező köröket. Ez ugyanakkor egy olyan pálya, amelyen ők nem rúghatnak labdába – s ezt már illene tudniuk. Ha tehát értelmeset nem tudnak mondani, inkább hallgatnának, s nem bólogatnának lázasan: a magyar államfő provokál. Ezzel a hozzáállásával ugyanis nemhogy újabb szavazatokat nem szereznek, de még hozzá is járulnak Fico és társasága nemzeti színű elterelő hadműveletéhez" - záródik a kommentár.