2006 tavaszán óriási sajtóvisszhangja volt Szenegálban annak a bűnténynek, amit három magyar fiatalember követett el. Az akkor 25 éves G. Gézát, a 30 éves F. Tamást és a 27 éves N. Zoltánt egy rendszám nélküli terepjáróban tartóztatták fel a guineai határ közelében, miután egy katonai járőrnek gyanús lett a rendszám nélküli gépkocsival dél felé tartó három fehér férfi. A katonaruhában utazó, magukat magyar útlevéllel igazoló férfiak a járőr kérésére nem tudták bemutatni a terepjáró iratait. Később kiderült, hogy a gépkocsi tulajdonosa egy szenegáli taxis, akit a magyarok pár nappal korábban kegyetlenül meggyilkoltak: hátrakötötték a kezét, s a fejére húzott nejlonzacskóval megfojtották. A gyilkosságot a gyanúsítottak beismerték.

A korábban szerződéses katonaként Afganisztánt is megjárt, majd fegyelmi okok miatt leszerelt N. Zoltán, a francia idegenlégióban szolgáló, de onnan később „megpattanó” G. Géza és az afrikai „kaland” előtt munkanélküli F. Tamás jelenleg egy dakari börtönben van előzetes letartóztatásban. A hvg.hu úgy tudja, a magyar rablógyilkosokat senki nem látogatja a börtönben; nemcsak a külügy, de saját, itthon maradt családjuk sem igazán kíváncsi rájuk. Az afrikai börtönviszonyokat jól ismerő forrásunk szerint már az is csoda, hogy a fogva tartott magyarok eddig nem haltak meg, igaz, ebben közrejátszhat az is, hogy állítólag a többi rabtól elkülönített cellákban vannak. Legalábbis most, de ha elítélik őket, akkor a helyi jog szerint ott kell letölteniük a büntetésüket, ahol elfogták őket. Ez esetben Dakartól 600 kilométerre kerülhetnek, ahol már annyi kapcsolatuk sem lehet a külvilággal, mint most. Forrásaink szerint valószínűleg életfogytiglani börtönbüntetésre számíthatnak, azaz esélyük sincs a szabadulásra.

A rablógyilkossággal vádolt fiatalemberek eredetileg azzal a szándékkal utaztak Afrikába, hogy a gyémántbányákban gazdag Sierra Leonéban dolgozzanak biztonsági őrként egy bányában. Ám a jelek szerint egyáltalán nem ismerték a térséget, s a kalandnak is úgy vágtak neki, hogy még vízumuk sem volt a nyugat-afrikai országban, így ha el jutottak volna is odáig, nem tudtak volna belépni.

Ahogy arról a minap a Népszabadság is beszámolt, a magyar konzuli szolgálat tudomása szerint az idén csaknem ezer magyar állampolgár került rács mögé külföldön, de az esetek nagy részében ezek a fogva tartások csak egy-két napig tartanak. Jogerős büntetést viszont ennél többen, 181-en töltenek különféle börtönökben. A Külügyminisztérium adatai szerint Európában 132, Afrikában 5, Ázsiában 1, Észak-Amerikában 10, Közép-és Dél-Amerikában 30, Ausztráliában és Óceániában 3 magyar állampolgár tölti jogerősen a börtönbüntetését. Bár a magyar fogvatartottak száma ennél jóval több lehet – árulta el a hvg.hu-nak Suha György, Gambia tiszteletbeli főkonzulja. Suha szerint ugyanis a fogva tartott magyarok közül sokan nem is kérik az adott ország hatóságait arra, hogy ügyükről értesítsék Magyarországot. Dél-Amerikában elsősorban kábítószer-csempészet miatt ültetik le honfitársainkat, de bolíviai börtönben raboskodik az egyelőre előzetes letartóztatásban lévő Tóásó Előd is. Őt terrorizmussal vádolják, pontosabban azzal, hogy társaival – köztük Eduardo-Rózsa Flores bolíviai származású magyarral – meg akarták ölni Evo Morales bolíviai elnököt.