Koszovó és Szerbia tehát ellentétesen értelmezi az ICJ állásfoglalását. Míg Pristina és a nyugati államok többsége szerint Hága ezzel pontot tett a függetlenség körüli vita végére, addig Belgrád "kötőjelet" lát a döntésben, amelyhez kapcsolódva tovább folytatható a "harc Koszovóért" - írta elemzésében a Frankfurter Allgemeine Zeitung. E küzdelem következő színtere az ENSZ Közgyűlése lesz, ahol a szerb kormány szeptember elején készül beterjeszteni határozati javaslatát. Ennek célja "mindkét fél (Belgrád és Pristina) számára elfogadható megoldást keresni az összes vitatott kérdésre" - azaz Koszovó függetlenségére is. A határozati javaslat elfogadásához egyszerű többségre van szükség a közgyűlésben. Mivel a tartózkodók nem számítanak, a szerb diplomácia szívós harcot folytat a bizonytalanok megnyeréséért.

Az ENSZ 192 tagállama közül eddig 69 ismerte el Koszovót. Vagyis a szerb előterjesztés elfogadása nem zárható ki. Kérdés azonban, vajon ez sikert jelentene-e Belgrád számára. New Yorkban csak egyetlen napig lesz téma Koszovó - utána viszont az év 364 napján át újra Brüsszel lesz az érdekek ütközésének fő színtere. Ott pedig nem szívesen látják, hogy Szerbia egymás ellen játssza ki az Európai Unió tagállamait. Belgrád szoros kapcsolatokat ápol Madriddal, Athénnal, Nicosiával, Pozsonnyal és Bukaresttel, azon államok fővárosaival, amelyek nem ismerték el Koszovó függetlenségét.

Öt szövetséges az EU-n belül

Ha Vanuatu vagy Szváziföld elismeri Koszovót, az nem igazán okoz fejfájást Belgrádban. A fenti öt EU-állam viszont "aranyat ér" Szerbia számára, még ha mindegyikük esetében belpolitikai oka van is az elismerés megtagadásának. Mivel Szerbiának szintén eltökélt célja, hogy felvételt nyerjen az EU-ba, felmerül a kérdés, vajon hosszú távon bölcs dolog-e öt állammal együttműködni huszonkettő ellenében. Bizalmas beszélgetéseken szerb politikusok nem győzik hajtogatni: azért van szükségük egy "végső csatára" az ENSZ-ben, hogy a hazai közvélemény elé állva elmondhassák: mindent megtettek a Koszovóért vívott küzdelemben. Ezt követően viszont, függetlenül a közgyűlési szavazás kimenetelétől, lesz mozgástér engedményekre és pragmatikus politizálásra - hangzik Borisz Tadics elnök környezetéből.

Nyugati diplomaták mindazonáltal nemigen hisznek a szerb államfőnek. "Tadicsnak nagyobb a mozgástere, mint amennyit elismer. Csakhogy ezt nem használja ki, jóllehet egy kurzusmódosítás esetén támogatnák őt az ellenzék vezetői" - hangzott el Guido Westerwelle német külügyminiszter környezetéből. A német diplomácia vezetője augusztus 26-án tárgyalt Belgrádban, nyomatékosan értésére adva vendéglátóinak (köztük Tadicsnak): megbékélés csak akkor következhet be Pristina és Belgrád között, ha utóbbi szembenéz a realitásokkal. Egyúttal Szerbia EU-csatlakozási kérelmét a Koszovóval folytatandó párbeszédhez kötötte, és bírálta a szerb diplomácia ENSZ-kitérőjét: "Ami bennünket, európaiakat érint, az először Brüsszelre tartozik, nem pedig New Yorkra" - figyelmeztette vendéglátóit Westerwelle.

Szóba sem jöhet a területcsere?

A belgrádi kurzusváltás lehetőségei kapcsán érdekes forgatókönyveket vázol a Nemzetközi Válságkezelő Csoport (International Crisis Group) múlt héten közzétett tanulmánya. Eszerint a konfliktus magvát Koszovó északi része képezi, amely Belgrád ellenőrzése alatt áll. Itt mintegy 45 ezer szerb él, elzárkózva a koszovói állammal való együttműködéstől (mint korábban az albánok tették a szerb állammal szemben). Az ICG által vázolt egyik lehetőség a "befagyott konfliktus" feloldására az volna, ha Pristina széles körű autonómiát biztosítana Koszovón belül az északi régiónak saját parlamenttel, saját rendőrséggel, saját adó- és vámhatósággal. Mindezzel azonban az észak-koszovói szerbek de facto rendelkeznek már.

A másik eshetőség, amelyet korábban maga az ICG is kategorikusan kizárt, a területcsere. Az albánok lakta dél-szerbiai Presevo-völgy ennek értelmében Pristinához kerülne, amely ennek fejében átadná Észak-Koszovót Szerbiának. Ennek az elgondolásnak a veszélyességére már többen figyelmeztettek korábban. Hogyan reagálnának egy ilyen alkura a boszniai szerbek és horvátok, a vajdasági magyarok, a macedóniai albánok, a nyugat-thrákiai törökök vagy az észak-albániai görögök? A Balkán holmi "etnikai rendező pályaudvarrá" válna.

Az ICG-tanulmány szerzői ezt azzal a határozott megjegyzéssel söprik félre, hogy "a legújabb vizsgálatok szerint ezek az aggályok immár alaptalanok". Jó volna tudni, kinek a körében végzett "vizsgálatokat" az ICG, ám ez homályban marad. A szerzők csupán annyit közölnek, hogy belgrádi és pristinai hivatalos körök arról biztosították az ICG-t: legalábbis gondolkoznak a területcserén. Elfogadhatóbbnak tűnik viszont az a javaslat, amelynek értelmében Szerbia és Koszovó állandó képviseletet nyitna egymás fővárosában, és tárgyalásokat kezdene határokon átnyúló problémákról, például az áramszolgáltatás vagy a közlekedési infrastruktúra terén. Ezekre amúgy is rákényszerülnek, ha eleget akarnak tenni az EU-csatlakozás egyik fontos kritériumának, a jószomszédi kapcsolatoknak.

Egyelőre azonban folytatódik a szerb "kötőjel-vita" Koszovó függetlenségéről. Inkább az EU-ról mondunk le, semmint Koszovóról - hajtogatják szerb politikusok. Némelyek erre azt felelhetik: úgy legyen!