A lázongások a megélhetési nehézségek és a politikai elégedetlenség miatt törtek ki - írja elemzésében N. Rózsa Erzsébet. A tüntetők két jelszót hangoztattak: az egyik a karáma, amely emberi méltóságot jelent (ebben az esetben a megélhetéshez való jogot), míg a másik Mubarak távozása. Az ellenzék fő erejét a legálisan működő kisebb pártok – a Vafd (azaz delegáció) és az al Gad (azaz holnap) – mellett a hivatalosan betiltott Muszlim Testvérek (Muzulmán Testvériségként is ismert) mozgalma jelenti - írja a Magyar Külügyi Intézet szakértője.

MTI/EPA

A Muzulmán Testvériség rendszerrel való „együttélése” meglehetősen ambivalensnek mondható: hivatalos betiltása ellenére jelöltjeik a 2005-ös választásokon "függetlenekként" indulhattak, és a kormánnyal kötött megállapodás szerint mandátumokat szerezhettek a képviselőházban. Tavaly azonban nem kötöttek ilyen megállapodást, sőt: a Muzulmán Testvériség a választások bojkottjára szólított fel. "Meg kell jegyezni, hogy amint azt a politikában való részvételük is mutatja, az egyiptomi Muszlim Testvérek a rájuk szabott 'demokratikus játékszabályok' szerint politizálnak. Viszont ez nem azt jelenti, hogy a mozgalom egységes lenne, és ne lennének olyan elemei, melyek adott esetben a radikális cselekményektől sem riadnának vissza" - teszi hozzá N. Rózsa Erzsébet.

A jelenlegi helyzet több olyan kérdést is felvet, melyekre a válaszok ma még nem ismertek, mégis alapjában fogják meghatározni az egyiptomi események további menetét - írja az elemző. Mivel a tüntetők egyelőre szemmel láthatóan sem az alelnök, sem az új kormányfő kinevezését nem akarják megoldásként elfogadni Mubarak távozása helyett, az utcákra vezényelt hadsereg magatartása lesz döntő. Ennek első próbája az lehet, ha az elnök elrendeli a tüntetőkkel szembeni fellépést. Egyelőre azonban a hadsereg presztízse és pozíciója töretlen.

MTI/AP

Másodszor, a közbeszédben évek óta napirenden van Mubárak utódlásának kérdése. Az utóbbi években az elnök második fiáról, Gamál Mubarakról rebesgették, hogy titokban az utódlásra készítik fel. Ez annál is inkább hihető, mivel a Nemzeti Demokrata Párton belül igen komoly pozíciókat tölt be: főtitkárhelyettes és a párt politikai bizottságának vezetője. Bár ezt hivatalosan mindig tagadták, a 2011-es elnökválasztásokra készülőben Gamál Mubarak neve ismét felmerült, különösen, hogy Hoszni Mubarak máig nem nyilatkozott arról, indul-e az idei megmérettetésen. Az alelnök kinevezése azonban arra utal, hogy – legalábbis rövidtávon – Gamál Mubarak esélyei elszálltak. Különösen most, hogy már el is hagyta az országot.

Harmadszor, bár a nemzetközi média üdvözölte Mohamed el-Baradei hazatértét és nyilatkozatait, igen nagy kérdés, hogy mekkora valós hatással és tömegtámogatással rendelkezik Egyiptomban. Most lehetséges elnökjelöltként tartják számon, azonban a jelenlegi egyiptomi törvények értelmében ez gyakorlatilag lehetetlen, hiszen nem tartozik egyetlen párthoz sem. A tüntetések közben tért haza Egyiptomba, és a tüntetőkhöz kívánt csatlakozni; ezt azonban a hatalom megakadályozta: házi őrizetbe vették. Vasárnap azonban megjelent a Tahrír téren a tüntetők között, és felszólította az elnököt a lemondásra, illetve a politikai erőket egységkormány megalakítására. Bár felröppentek olyan hírek, hogy el-Baradei mára maga mögött tudhatja bizonyos politikai erők – az al-Dzsazíra szerint a Muzulmán Testvériség – támogatását is, N. Rózsa Erzsébet szerint kétséges, hogy ő lehet-e a megoldás, akár csak átmeneti időszakra is.