A Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének vezetője "egy kicsit meglepőnek" nevezte, hogy Tunézia és Egyiptom után Líbiában is kormányellenes tüntetések robbantak ki. Ezt a véleményét azzal indokolta: egyfelől az ország jelentős olajbevételei lehetővé teszik, hogy a vezetés fenntartsa saját maga iránt a lojalitást. Másfelől - tette hozzá, emlékeztetve arra, hogy Kadhafi 42 éve van hatalmon - olyan törzsi társadalomról van szó, amelyben a kormányzat az oszd meg és uralkodj módszerével évtizedek óta biztosítani tudta: ne legyenek különösebb ellenzéki megmozdulások.

A szakértő szerint Líbiában is minden bizonnyal két tényező váltotta ki a zavargásokat: a társadalmi egyenlőtlenség, illetve az, hogy megnőtt a változások, a demokratizálódás iránti igény a lakosság a nyugatias szemléletű körében. Rostoványi Zsolt elképzelhetőnek tartja, hogy Hoszni Mubarak egyiptomi elnökhöz hasonlóan idővel Kadhafinak is távoznia kell a hatalomból. Azt mondta, a szoros hírzárlat miatt kívülről nagyon nehéz megítélni, milyen csoportok állnak egymással szemben, illetve milyen erőt képviselnek azok, akik a felkelés hátterében vannak.

Kifejtette, nem igazán lát esélyt radikális iszlamista fordulatra sem Líbiában, sem a térség más országában. "Óva intenék attól az általános hiedelemtől, hogy a Közel-Keleten több helyen ilyen hatalomátvételre lehet számítani" - mondta. Véleménye szerint a Nyugat tévesen ítéli meg az iszlamizmust, általánosít vele kapcsolatban. Az iszlamizmus nagyon megosztott, radikális szárnya kisebbségben van. "Meggyőződésem, hogy az iszlamizmus fő áramlata a legtöbb országban már lemondott az erőszakról, a radikalizmusról, és választásokon indulva, a lakosság nagy részének támogatását elnyerve próbál hatalomra kerülni" - mondta.

A szakértő szerint bizonyos országokban az iszlamisták kormányzati helyzetbe kerülhetnek, de nem valószínű, hogy többségi pozíciót szereznének. Egyiptomban például a Muzulmán Testvériség nevű ellenzéki mozgalomnak arra van esélye, hogy a választásokon legfeljebb egynegyedes-egyharmados eredményt érjen el. Tehát nem az lesz, amit ők akarnak, alkudozniuk kell majd a világi mozgalmakkal. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: az utóbbi hetek közel-keleti megmozdulásai mögött - Tunéziában, Egyiptomban, Jemenben és máshol - alapvetően nem az iszlamisták állnak. "Nem gondolom, hogy radikális iszlamisták olyan pozícióba kerülhetnének, hogy befolyásolhatnák az adott ország politikáját" - mondta a Közel-Kelet-szakértő.

Rostoványi Zsolt rámutatott, hogy az észak-afrikai eseményekkel összefüggésben a Nyugat már megkezdett egyfajta önvizsgálatot, ez érződik a nyilatkozatokból. A Nyugat alapvető dilemmája a stabilitás vagy demokrácia. Az autokratikus rendszerek stabilitást biztosítottak a régióban, és garantálták, hogy az iszlamisták nem kerülnek hatalomra. A Nyugat hosszú évtizedeken keresztül stabilitást és a vele együtt járó autokratikus politikai vezetést választotta, nem pedig olyan demokráciákat, amelyekben esetleg vele ellenséges erők kerülhettek volna hatalomra. Irakban például a Nyugat hosszú ideig Szaddám Huszein diktatúrája mögött állt, mert egyben tartotta az országot, és ellensúlyt képezett a nagyobb rosszat jelentő iszlamista Iránnal szemben.

Az egyetemi oktató úgy látja, a Nyugat az érdekek vagy értékek dilemmájában - jóllehet a diktatórikus rendszerek demokratizálására ösztönöz - végül saját érdekeinek védelmét választja. A Nyugat annak függvényében fogja támogatni a közel-keleti demokratizálódó rendszereket, hogy kik kerülnek hatalomra; az Egyesült Államok addig lesz a változások mellett, amíg neki tetsző, vele együttműködő erők lesznek hatalmon. A Budapesti Corvinus Egyetem tanára hozzátette: "nem félek attól, hogy egy csapásra nyugati típusú demokráciák jönnek létre a térség bármelyik országában".