A bejelentés nagy örömöt váltott ki a bikaviadal kedvelői körében, viszont csalódást okozott a bikaviadal ellenzőinek, akik az állatkínzás bátorítását látják az intézkedésben. A bikaviadal "művészetét" a kulturális minisztériumon belül működő néprajzi bizottság választotta be még januárban a kulturális örökségbe. A tárca ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a döntés nem jelent semmiféle támogatást, népszerűsítést vagy erkölcsi kezességvállalást, és nem kívánja javasolni, hogy a bikaviadal az UNESCO szellemi kulturális örökségének része legyen.

A tárca szerint a bikaviadalt ugyanolyan elv alapján vették fel a listára, mint a borított almatortát (tarte tatin), a bretagne-i hagyományos fest-noz-t (éjszakai fesztivál) vagy a délnyugat-franciaországi grasse-i illatszereket. Franciaország 2006-ban ratifikálta az UNESCO 2003. évi egyezményét a szellemi kulturális örökség megóvásáról, amelynek értelmében az aláíró országok listát kötelesek vezetni hazai kulturális örökségükről. A lista kidolgozása 2007-ben kezdődött meg.

Az Arles-ban 2006-ban létrehozott Bikakultúra Nemzeti Megfigyelő Központ kezdeményezte a bikaviadalok elismertetését. Elnöke, André Viard közleményben üdvözölte, hogy Franciaország az első, bikaviadalokat rendező ország, amely megtette ezt a lépést. A corridát, amely a XIX. században honosodott meg Franciaországban régebbi hagyományok talaján, jelenleg négy déli régióban művelik, ahol évente mintegy negyven városban tartanak előadásokat. Claire Starozinski, a bikaviadal-ellenes szövetség elnöke szégyenletesnek nevezte a lépést. Hogyan bátoríthatja a francia kulturális minisztérium egy olyan látványosság ősi hagyományát, amelyen állatot kínoznak? – tette fel a kérdést.