A most zajló londoni események jelentik a legkomolyabb, legrombolóbb városi erőszakot Nagy-Britanniában az 1981-es brixtoni, illetve toxtethi lázadások óta – írja a zavargásokról szóló elemzésében a Guardian. A lap szerint különösen érdekes, hogy több harminc évvel ezelőtti emlékkép tér vissza a mostaniak kapcsán: ilyen például az időben közeli királyi esküvő, a válság miatt kialakult megmozdulások, a fosztogatások és hogy sok esetben azonosak a helyszínek és utcák is. Ezen felül az incidensek a közvéleményből és a politikai körökből is ugyanazt a reakciót váltották ki.

Van azonban néhány dolog, amiben különböznek a mostani megmozdulások a régiektől – írja a Guardian. Ezek közül az egyik – és az elmúlt pár napban a legtöbbet vitatott kérdés – a technológia szerepe. Az 1981-es lázongások során számos spekuláció látott napvilágot titkos szervezőkről, akik összeköttetéseiket kihasználva segítették a zavargások terjedését. Ám szinte valamennyi ilyen feltételezés megalapozatlannak bizonyult, ugyanúgy, mint azok a korábbi gyanúsítgatások, hogy a francia titkos ügynökség volt az 1780-as "Gordon lázongások" mögött (a katolikusok emancipációján feldühödött csőcselék okozta zavargásokban 285 londoni lakost lőttek le, az emancipáció egyik fő ellenzője egy Lord Gordon nevű képviselő volt).

Ezúttal viszont senki nem kérdőjelezi meg a közösségi portálok és modern kommunikációs eszközök szerepét a zavargások megszervezésében, mivel napjainkban az lenne a meglepő, ha nem ezt az információs csatornát használnák. Ami viszont biztos, hogy a zendüléseket nem lehet elnézően kezelni, vagy romantikus színben megjeleníteni – írja a Guardian. Ezek a lázongások már többet jelentenek egy egyszerű bűnszervezet akciójánál vagy talajt vesztett fiatalok elégedetlenségénél.

Rendőrökkel pózoló randalírozók Londonban: nem csak rájuk haragszanak. Kattintson legfrissebb képeinkért a zavargásokról!

AP

Még egy fontos különbséget említhetünk az 1981-es és a 2011-es megmozdulások között. Harminc évvel ezelőtt, Lord Scarman mérföldkőnek számító jelentésében (a képviselő vezette a vizsgálatot a lázongások okainak feltárására) rávilágított arra, hogy a brixtoni lázadásokat a fekete bőrű fiatalok rendőrséggel szembeni haragja és megbántottsága váltotta ki. Harminc évvel ezelőtt ugyanis a londoni rendőrség többször provokált nyugtalanságot és haragot a fiatal feketék között. A feketék lakta területek ellenőrzését túlzott agresszióval végezték, fölényeskedve, nyers és rasszista sztereotípiák mentén, a rendőri intézkedésekre néha „stratégiai okokból” került sor.

„Felelőtlenség lenne úgy tenni, mintha a zavargásoknak nem lenne semmi közük ahhoz, hogy a rend fenntartása nem megfelelő. Mark Duggan tottenhami lelövésének körülményeit, a lelövése miatti tiltakozásra adott hivatalos választ (vagy inkább annak hiányát), e megmozdulások helyi hátterét mind górcső alá kell venni” – írja a Guardian. Az is egyértelmű ugyanakkor, hogy a Scarman-tanulmány elkészítése óta eltelt időben jelentős változások mentek végbe a londoni rendőrségen belül, s ezek többsége pozitív irányú. A rendőrök képzése, viselkedése, vezetése, módszerei és felelősségre vonása mind-mind jelentősen javult, és Tottenham is sokat fejlődött.

A mostani zavargások azonban e fejlődést csak hátráltatják. Egyelőre még a 2011-es eseményeket  – éppúgy, mint az 1981-est – is meg kell értenünk. "A zavargások annak az életnek a hozadékai, amelyet a lázongók választottak maguknak, vagy amelybe érzésük szerint belekényszerítették őket. Túl könnyű lenne visszavezetni e megmozdulásokat az egyéni bűnelkövetésre, a bűnszövetkezetekre, a kormányzati kiadások csökkentésére – annak ellenére, hogy nem lehet teljesen elvetni egyik tényezőt sem. A mostani lázadásokban sokfajta indulat összpontosul, és ugyanígy sokfajta kudarc vezetett az eseményekhez" – írja a Guardian.