A liberális-kereszténydemokrata koalíció Mark Rutte vezetésével 2010 őszén került kormányra, de úgy, hogy a kabinetet a koalíción kívülről támogató, szélsőjobboldali Szabadságpárttal együtt is csak egyfős többséggel rendelkezik a parlamenti alsóházban. A felsőházban pedig nincs többsége, mivel az idei év egyetlen választási eseményén, a tartományi választáson a két kormánypárt a 75 szenátusi helyből a Szabadságpárttal együtt is csak 37-et tudott megszerezni. Ilyen utoljára a múlt század elején fordult elő.

A kormánynak már megalakulása után szembe kellett néznie azzal, hogy a bevándorlással kapcsolatos szabályozás szigorítását előkelő helyre kell tennie programjában saját vezérmotívuma, a szigorú gazdaságpolitika mellett, miközben az ellenzék mindkettőnek számos elemével vitába szállt.

Hagyományos éves trónbeszédében - ősszel - Beatrix királynő komor képet festett az ország következő évéről, elsősorban a nemzetközi gazdasági válságra utalva. A kormány több mint 18 milliárd eurós megtakarítási programot hirdetett meg, ami számítása szerint a hazai vásárlóerő csökkenésével jár.

Tovább bonyolították a belpolitikai helyzetet olyan belső ügyek, mint az egyházat Hollandiában is megrengető pedofíliabotrány. Egy független bizottság jelentése szerint a hazai katolikus egyháznak az elmúlt hatvan évben több ezer, kiskorúval szembeni szexuális visszaélés róható fel.

Egy korábbi - munkáspárti - kormány már lemondani kényszerült a holland kéksisakosoknak az 1995-ös srebrenicai mészárlásban játszott - túlságosan passzív - szerepe miatt. Az ügyben idén először született az államot nyíltan elmarasztaló ítélet, miközben a kormánynak nem változott azon álláspontja, miszerint a kéksisakosoknak annak idején az ENSZ nem biztosított elegendő védelmet és eszközt ahhoz, hogy hatékonyan fel tudjanak lépni a körzetet támadó szerb erők ellen.

Egy másik kellemetlen ítélet az indonéziai függetlenségi háború idején, 1947-ben egy faluban elkövetett mészárlásért mondta ki bűnösnek az államot, amely emiatt kártérítést is kénytelen fizetni.

Európa azonban alighanem az uniós bővítési ügyekben képviselt kemény álláspontokra emlékezik majd, ha 2011 Hollandiájáról esik szó. Bulgária és Románia EU-tagországokkal közös határai az év végi ünnepekre sem omolhattak le, mert a holland kormány nem tartotta eléggé felkészültnek a két országot ahhoz, hogy jóváhagyja schengeni övezeti csatlakozásukat. Szintén a holland álláspont volt az egyik, amely miatt Szerbia egyelőre nem nyerhette el az uniós tagjelölti státust. Sokáig kérdéses volt a holland beleegyezés Horvátország EU-csatlakozási tárgyalásainak lezárásába is, végül azonban ez megszületett.

A külpolitikára is komoly hatással járó, éles belső küzdelmek jellemezte 2011 után Hollandiában jövőre is az lesz a fő kérdés: életképes-e a szélsőjobboldal által kívülről támogatott kisebbségi kormány, vagy folytatódik az ezredforduló utáni "hagyomány", és ez a kabinet sem tudja kitölteni négyéves mandátumát.