Az ezerlábút 1926-ban látták utoljára, majd csaknem nyolcvan éven át kihaltnak hitték a tudósok, míg 2005-ben Paul Marek, az Arizonai Egyetem entomológusa újból fel nem fedezte - közölte a PhysOrg tudományos hírportál és a BBC.

Az ezerlábúak nevükkel ellentétben "csupán" néhány száz végtaggal rendelkeznek, a Polydesmida-rendbe tartozók pedig mindössze hatvankettőt birtokolnak. Paul Marek rovarkutató munkatársaival most közzétett tanulmányában igazolta, hogy az Illacme plenipes nősténye 750 lábbal büszkélkedhet, míg a hím "csupán" 562-vel.

Ennek a példánynak csak 618 lába van

Wikipedia

"Úgy tűnik, hogy a rengeteg láb földalatti életmódjukkal magyarázható, 10-15 centiméterrel a talajszínt alatt bukkantunk rájuk" - magyarázta Paul Marek. A hihetetlenül sok láb ellenére apró lényekről van szó, a Illacme plenipes hossza alig 3 centiméter.

Az "ezerlábú" anatómiai sajátosságai közé tartozik az egyenetlen, átlátszó külső váz, a testméretükhöz képest masszív csápok, amelyekkel szemek hiányában tájékozódnak a sötétben. Míg más soklábú szájszerve rágó típusú, a Illacme plenipes esetében csökevényes, és olyan struktúrává "olvadt egybe", amely növények, vagy gombák szövetének az átlyukasztására, majd a nedvek kiszívására szolgál.

Paul Marek szerint az Illacme plenipes évmilliókkal ezelőtt elterjedt lehetett, de napjainkban családja egyetlen képviselője a nyugati féltekén. Legközelebbi feltételezett "hozzátartozója" a dél-afrikai Nematozonium filum, amellyel 200 millió éve váltak szét útjaik, amikor a Pangea szuperkontinens elkezdett széttöredezni.