A jeruzsálemi székhelyű Simon Wiesenthal Központ (SWC) Jakob Augsteint, a Spiegel Online publicistáját (a Der Freitag című baloldali hetilap szerkesztőbizottságának tagját´) a kilencedik helyre tette azon a tízes listán, amelyet a 2012-ben világszerte regisztrált antiszemita és Izrael-ellenes megnyilvánulások alapján állított össze.  Az SWC indoklásként Augstein írásaiból közöltek az izraeli kormányt és az ultraortodox zsidókat bíráló idézeteket. Átvettek tovább egy idézetet egy másik német publicistától, a polemikus hangvételű írásairól híres, szándékosan túlzó, sommás megállapításokkal operáló Henryk M. Brodertől, a konzervatív Die Welt szerzőjétől, aki szerint Augstein "színtiszta antiszemita", és csak azért nem a Gestapo - a náci titkosrendőrség - tagjaként futott be karriert, mert a háború után született.

Jakob Augstein rágalomnak minősítette az SWC eljárását. Hangsúlyozta: tiszteli az antiszemitizmus és a rasszizmus ellen küzdő szervezetet, és elszomorítónak tartja, hogy éppen az SWC bélyegzi antiszemitizmusnak és rasszizmusnak a kritikus szellemű újságírást.

Több parlamenti párt is elutasította, hogy az SWC antiszemitizmussal vádolta meg Augsteint. Védelmébe vette a publicistát - a Der Spiegel című hetilapot alapító Rudolf Augstein fiát - a Németországi Zsidók Központi Tanácsa (ZDJ) is, a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung pedig egy kommentárban az SWC eljárását ostobaságnak, az indoklást nevetségesnek nevezte.

A német közéletnek nem akad olyan szereplője, aki pártját fogná az SWC-nek. A megszólalók politikai oldalakat átívelő egyetértésben tiltakoztak az ellen, hogy az SWC  egy lapon emlegeti Jakob Augsteint az egyiptomi iszlamista Muzulmán Testvériséggel vagy éppen Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnökkel. A baloldali publicista mellett kiálló német közszereplők mind azt hangsúlyozták, hogy az izraeli kormány bírálata nem antiszemitizmus.

A vita így illeszkedik az antiszemitizmusról folytatott németországi diskurzus fő vonulatához, amelynek témája az, hogy német földön tabunak számít-e az izraeli vezetés bírálata. Legutóbb 2012 tavaszán, Günter Grass egy prózaverse körül alakult ki hasonló szerkezetű vita. A Nobel-díjas német író az Amit el kell mondani című művében kifejtette: az egyre nagyobb és ellenőrizetlenül gyarapodó nukleáris fegyverzettel rendelkező Izrael megelőző csapást fontolgat Irán ellen, amivel az egész világ békéjét fenyegeti; ezt azonban nem lehet szóvá tenni anélkül, hogy az embert ne vádolják rögtön antiszemitizmussal.

A vers körüli diskurzusban kialakult fő véleményáramlat szerint Grass tévesen érvel, de fontos problémára mutat rá. Összekeveri a dolgokat, hiszen éppen hogy Irán fenyegeti Izraelt, azt pedig nem lehet kifogásolni, ha a zsidó állam a katonai erejének növelésével reagál Teherán agresszív politikájára. Ugyanakkor fontos kérdést vet fel; azt, hogy miként kellene Németországnak viszonyulnia a mindenkori izraeli vezetés politikájához.

Németországban a többség nem osztja Grassnak azt a véleményét, hogy rögtön ráütik az antiszemitizmus bélyegét arra, aki Izraelt kritizálja. Egy reprezentatív felmérés szerint - amely a vers megjelenése utáni hetekben, 2012 áprilisában készült - a választásra jogosultak 75 százaléka szerint Németország ugyanúgy bírálhatja Izraelt és a zsidó állam politikáját, mint bármely más országét.

Időközben maga a szerző is módosította álláspontját. A vers megjelent Grass ősszel kiadott Tiszavirágok című kötetében, de nem az eredeti szöveggel. A szerző egy változtatást hajtott végre, az "atomhatalom Izrael" helyett azt írta, hogy az "atomhatalom Izrael jelenlegi kormánya" fenyegeti a világbékét.

Bálint Marcell, MTI, Berlin