Korábbi megfigyelések alapján a Van Allen sugárzási övezetről eddig úgy tudták, hogy két vastag gyűrű, amely körülveszi a Földet, ezek elektromosan töltött részecskéket tartalmaznak, amelyeket a napszél hatása hoz létre.

A NASA múlt év augusztus 30-án útnak indított Van Allen-ikerszondájának műszerei, amelyek a sugáröveket tanulmányozzák, egy új, ideiglenes harmadik gyűrűt fedeztek fel. A kutatók négy héten át tudták megfigyelni, mielőtt a Napból érkező erős bolygóközi lökéshullám megsemmisítette.

A Van Allen-övet az első amerikai műholdak, az 1958 januárjában felbocsátott Explorer-1 és a két hónappal később felbocsátott Explorer 3 mérései alapján fedezték fel. A mérőműszereket James Van Allen, az Iowai Egyetem fizikusa tervezte, így róla nevezték el a Földet körülvevő sugárzási öveket.

A belső öv a Föld felett 2000 kilométertől 5000 kilométerig terjed és nagy energiájú elektronokból, valamint pozitív ionokból áll. A külső öv körülbelül 6000-10 000 kilométer vastag, legsűrűbb része 15 000-20 000 kilométer magasságban van. A külső övet, amely főleg elektronokból áll, 1959-ben a Pioneer–1 űrszonda fedezte fel. A két zóna nem válik el élesen egymástól.

Az övekre hatással vannak a napviharok és a kozmikus időjárás, és ezért jelentős mértékben megdagadhatnak. Amikor ez megtörténik, az veszélyt jelent a távközlésre, a GPS-műholdakra és az űrben lévő emberekre.

A Van Allen-űrszondák technológiájában rejlő fantasztikus új lehetőségek és fejlődés lehetővé teszi a tudósok számára, hogy eddig soha nem látott részletességgel figyeljék meg a sugárzási övezetekben lévő elektromos részecskéket, és betekintést nyerjenek abba, mi okozza a változásokat, illetve abba, hogy ezek a folyamatok miként hatnak a Föld atmoszférájának felső kiterjedésére" - fogalmazott közleményében John Grinsfeld, a NASA illetékese.

Az új, átmeneti sugárzási övezet felfedezése miatt a kutatók felülvizsgálják a Van Allen-öv modelljeit, hogy megértsék hogyan keletkezhetett az új öv.

A harmadik sugárzási övezetet szupernagy energiájú elektronok alkották a Van Allen-öv külső gyűrűjében 19 100 és 22 300 kilométerre a Föld felszínétől. A kozmikus sugárzás ezen stabil gyűrűje múlt év szeptember 2-án formálódott és több mint négy hétig tartott, október elsején váratlanul eltűnt egy bolygóközi lökéshullám nyomán. A NASA kutatói a Science tudományos folyóirat online kiadásában tették közzé felfedezésüket.