A Grazi Egyetem zoológiai intézetében lévő Artificial Life Labs kutatói hatmillió euróval támogatott európai uniós projekt keretében vizsgálják az állatok társadalmi nyelvét, az úgynevezett rajintelligencia kérdéseit. Ennek segítségével a méhek rajban olyan feladatokat is képesek megoldani, amelyet egyénként nem. 

"A méh maga nem intelligens, a teljes raj viszont már igen" - mondta el Thomas Schnikl, a laboratórium kutatója. Megfigyelések és elemzések segítségével igyekeznek a szakértők - biológusok, viselkedéskutatók, matematikusok - kitalálni, hogyan működnek az állati rajok, milyen viselkedésminták állnak működésük hátterében és végül milyen mintákat kell alkalmazni ahhoz, hogy kívülről is irányíthatóvá váljanak.  

A tudósok célja az, hogy módszerük a jövőben bevethetővé váljon elsősorban a mezőgazdaságban és a környezet monitorozásában is. A csapat jelenleg méhekkel, halakkal, illetve kis méh- és halrobotokkal foglalkozik - vázolta Schmikl, aki az öt évre tervezett európai uniós ASSISI (Animal and robot societies self-organise and integrate by social interaction) kutatási projektet vezeti. Ez az eddigi legnagyobb EU-projekt, amelyet a grazi intézmény koordinál. A kutatás partnerei Németországból, Franciaországból, Horvátországból, Svájcból és Portugáliából érkeztek.  

A méhek különböző módszerekkel kommunikálnak egymással: olyan ingerek játszanak ebben szerepet, mint a hő, a fény, a rezgések, az érintések és a zajok. A Grazban bevetett kis robotméhek bár helyhez kötöttek, képesek rezgéseket, fényt és hőt előállítani, a méhek távolságát lemérni és hangokat lejátszani. Meg kell tanulniuk, hogy az adott inger milyen hatással van a méhekre. Végül, áttekintve a méhek viselkedésmintáit, olyan jól kell tudni szimulálniuk őket, hogy a méhek egyenrangúként ismerjék el a robotokat. Így már nemcsak belülről figyelhetik meg a robotok a rajt, hanem az kívülről is manipulálhatóvá válik.