Amerikai kormányzati források szerint az új "provokációellenes" tervek azonnali, de arányos és "azonos természetű" válaszlépéseket tartalmaznak, vagyis az észak-koreai támadás forrására hasonló fegyverekkel mérnének válaszcsapást. Így például ha Phenjan egy dél-koreai sziget ágyúzása mellett döntene, arra Szöul ugyanolyan intenzitású tüzérségi támadással válaszolna.

A lapnak névtelenül nyilatkozó Pentagon-tisztségviselők azt állították, hogy az Észak-Koreából hamarosan felbocsátandó rakéta röppályáját néhány másodpercen belül ki lehet számolni. Ha az eredmény azt mutatná, hogy a fegyver Dél-Koreában, Japánban, vagy Guam szigetén csapódna be, akkor a rakétát megpróbálnák lelőni. Ha azonban a rakéta célpontja a nyílt vizeken lenne, abban az esetben még akkor sem tennének semmit, ha az Japán felett szállna el, mint az egy korábbi észak-koreai kísérlet alkalmával történt.

Az amerikai védelmi minisztérium illetékesei kétségbe vonják, hogy Kim Dzsong Un észak-koreai vezető megkockáztatná az Egyesült Államok vagy szövetségeseinek célba vételét. Felhívták a figyelmet arra is, hogy Barack Obama elnök kizárta az észak-koreai rakétáknak a kilövőálláson történő megsemmisítését, hacsak be nem bizonyosodik, hogy nukleáris robbanófejjel szerelték fel őket. Amerikai hírszerzési szakemberek kizárják, hogy Phenjan ilyenekkel rendelkezne.

Szakértők szerint a válaszlépésekre vonatkozó elképzelések kialakításakor az volt a legnehezebb feladat, hogy lehetőség szerint elkerüljék a válság eszkalációját, így az általános vagy egy Szöul elleni támadás kiváltását. A lap rámutatott, hogy egyes, nyilvánosság előtt elhangzott dél-koreai nyilatkozatok arra utalnak, hogy nem mindig teljes az összhang Washington és Szöul között. Pak Gun Hje dél-koreai elnök például kijelentette, hogy szükségesnek tartaná a provokációért felelős észak-koreai parancsnoklási és irányítási központok elleni válaszcsapást is, ám amerikai részről óva intenek a túlreagálástól.

A két ország közötti megállapodások értelmében "normális" fegyvernyugvás idején a félszigeten a dél-koreaiak kezében összpontosul a szövetséges parancsnokság. Háború kitörése esetén azonban az operatív irányítás James D. Thurman tábornokra, a Koreai-félszigeten állomásozó amerikai és ENSZ-csapatok parancsnokára szállna át. A háborús parancsnokság a tervek szerint 2015 után kerül majd át véglegesen Dél-Koreához.

A The New York Times szerint Pak elnökre egy észak-koreai támadás esetén rendkívüli nyomás nehezedne. Dél-Korea válasz nélkül hagyta ugyanis, hogy Észak-Korea 2010 márciusában elsüllyesztette a Cseonan hadihajót, hónapokkal később pedig megkésve és alacsony hatékonysággal viszonozta a tüzet, amikor az északiak ágyúzni kezdtek egy déli szigetet.