A skandináv országban 1972-ben született az a törvény, amely csak akkor engedélyezte bárki számára a nemi identitásának megváltoztatását rögzítő személyazonossági okmányok kiadását, ha az illető kötelező erővel veti alá magát a sterilizálásnak. A nemi identitásváltozás dokumentálását ráadásul a törvény több más feltételhez is kötötte, csak 18 éven felüliek számára engedélyezte azt, feltétlenül svéd állampolgárnak, illetve egyedülállónak kellett lennie az érintettnek. 

Hivatalos adatok szerint Svédországban 1972 és 2011 között összesen 865 ember nyújtott be kérelmet neme megváltoztatására. Közülük mintegy ötszáz emberen a kötelező sebészi beavatkozást is végrehajtottak, hiába akadékoskodtak. 

Ez év januárjában azonban egy bírósági döntés eltörölte a sterilizálási kötelezettséget. A bíróság ítélete szerint a törvény nemcsak az emberi jogok európai konvenciójába ütközött, de megsértette a svéd alkotmányt is, amely garantálja az egyén integritását. A homoszexuálisok, biszexuálisok és transzszexuálisok svédországi jogvédő szervezete (RFSL) üdvözölte a döntést mint az első lépést a kényszersterilizáltaknak fizetendő kártérítés felé. 

Ulrika Westerlund, az RFSL elnöke akkor jelezte: amennyiben a törvényhozás rendelkezik az érintettek kárpótlásáról, akkor a szervezet eláll a pereskedéstől. Hétfőn 142 személy terjesztett elő kárpótlási kérelmet, fejenként 300 ezer svéd koronára (34 ezer euróra) tartanak igényt.