A kormányülésen a kampány egyik fő témájával, a minimálbérrel kapcsolatban hoztak döntéseket. Az ellenzéki pártok egységes minimálbér bevezetését sürgetik, a konzervatív-liberális koalíció szerint viszont szakmánként és régiónként eltérő minimálbérre van szükség, és nem a politikának kell diktálnia, hanem a munkaadóknak és a munkavállalóknak kell kialkudniuk a minimálbér összegét.

A kabinet ennek jegyében az utolsó ülésen az érdekképviseletek megállapodását kormányzati döntéssé emelve határozatot fogadott el a kőfaragó szakmában érvényes minimálbér bevezetéséről - a nagyjából 11 ezer szakmunkásnak a nyugati tartományokban legkevesebb 11 eurós, keleten, a volt NDK területén 10,3 eurós órabér jár -, és megemelte az építőmunkások és takarítók minimálbérét. A kormány a vasárnapi választások után ügyvezető kabinetként működik tovább az új kormány felállásáig. 

A búcsúzó kabinet az eddigi legszínesebb német kormány: a kancellár az NDK-ban nevelkedett nő, a gazdasági miniszter Vietnamban született, a férfi külügyminiszter házastársa egy férfi, a pénzügyminiszter pedig egy merénylet következtében csak kerekesszékkel tud közlekedni - sorolja a kuriózumokat a szerdai német sajtó.

Ugyancsak különlegesség, hogy két miniszternek is le kellett mondania, amiért plagizált a doktori dolgozatában. A(z egyébként főnemesi származású) védelmi miniszter, Karl-Theodor zu Guttenberg 2011-ben kényszerült távozásra, idén februárban pedig a kancellár bizalmasának számító oktatási miniszter, Anette Schavan.

Mellettük még három tárcavezetőnek kellett mennie. Franz-Josef Jung, a konzervatív CDU politikusa 2009-ben, a kormány hivatalba lépése után alig egy hónappal mondott le a munkaügyi tárca vezetéséről. Döntésével azt jelezte, hogy vállalja a politikai felelősséget egy német vonatkozású afganisztáni katonai incidensért, amely az előző ciklusban történt, amikor védelmi miniszter volt.

Rainer Brüderle gazdasági miniszter 2011 tavaszán adta át a helyét pártja, a liberális FDP akkor megválasztott elnökének, Philipp Röslernek, aki addig egészségügyi miniszter volt. A harmadik a sorban Norbert Röttgen környezetvédelmi miniszter, az egyetlen tárcavezető, akit a kancellár felmentett. Ez 2012 májusában történt, miután a CDU Röttgen vezette észak-rajna-vesztfáliai szervezete minden korábbinál gyengébb eredményt ért el a tartományi törvényhozási választáson.

A 2006-ban hatalomra került kancellár második kormányában összesen 20 miniszter dolgozott, ami átlagosnak számít. Merkel egyszer sem hajtott végre nagyobb szabású kormányátalakítást, de viszonylag gyakran voltak helycserék, így csupán hat miniszter vezeti ugyanazt a tárcát a ciklus végén, mint a ciklus elején.

A kormány 158 alkalommal ülésezett, ami szintén átlagos. Az üléseken az évtizedes gyakorlatot követve elsősorban a kormányzat alsóbb szintjein előkészített döntéseket hozták meg. Merkel négyszer "hiányzott", ezeket az üléseket az alkancellár, a koalíciós társ FDP mindenkori elnöke vezette le. 2010 augusztusában Guido Westerwelle külügyminiszternek jutott ez a feladat, mert akkor még ő volt az FDP elnöke. A liberális politikus maximálisan kihasználta a lehetőséget, a 18 perces kormányülés után 78 perces sajtótájékoztatót tartott - idézte fel a Handelsblatt.

A ciklus végeztével elkezdődött a kormány értékelése. A Frankfurter Allgemeine Zeitung gyenge elégségesre, 3,8-ra értékelte a második Merkel-kormány teljesítményét. A konzervatív lap szerint a legjobb jegyet, az 1-est csak a nemzetközi fejlesztési együttműködésért felelős liberális miniszter, Dirk Niebel érdemelte ki. A legrosszabb - az 5-ös - érdemjegy három miniszternek jár, a bajor CSU-hoz tartozó Peter Ramsauer közlekedési miniszternek és Hans-Peter Friedrich belügyminiszternek, valamint a CDU-s családügyi miniszternek, Kristina Schrödernek.

A kancellár az utóbbi hónapokban számos beszédében kifejtette, hogy szerinte a jelenlegi "a legsikeresebb kormány Németország újraegyesítése óta. Szociáldemokrata kihívója, Peer Steinbrück szerint viszont a szerdai üléssel búcsúzó kabinet volt "a legmaradibb, a legmegosztottabb, a leginkább tétlenkedő és a legnagyobb szájú" német kormány.

Az biztos - bár sokak szerint elsősorban nem a kormány tevékenységének tulajdonítható -, hogy 2009 ősze óta történelmi mélypontra süllyedt a munkanélküliség és történelmi csúcsra emelkedett a foglalkoztatottság, a német gazdaság az euróövezeti recesszió közepette is bővült, és az Európai Unióban semmilyen nagyobb lépést nem lehetett tenni Németország egyetértése nélkül.