"Hova tűntek a zűrzavarban a kommunista pártok és a titkos rendőrségek eltitkolt alapjainak dollármilliárdjai? Ki gyakorolta ezek fölött az ellenőrzést? Mire használták fel ezeket?" - teszi fel immár megkésve megválaszolatlan kérdéseit az újságíró. Hozzáfűzi, hogy a meg nem írt sztorikat, cikkeket bánja leginkább, és úgy véli, annak idején túlzottan hinni akart abban, hogy ami a kommunizmus szörnyűsége után következik, az csakis sokkal jobb lehet.

"Néhány országban nem így történt" - írja Lucas. Aljakszandr Lukasenka Fehéroroszországát említi példaként, valamint megjegyzi, hogy sokan azok közül, akik tudhatták volna a válaszokat a fel sem tett kérdésekre, egészen valószerűtlen módon lettek öngyilkosok.

Edward Lucas cikkében arra is kitér, hogy annak idején a szerkesztők sem igazán lelkesedtek azért, hogy pénzt áldozzanak olyan ügyekre, amelyekről végül kiderülhet: ködszurkálás, nincs bizonyítékokkal alátámasztottan megírható sztori. Ráadásul az újságíró szerint akkor kifejezetlen udvariatlannak és bosszúállásnak tűnhetett volna, ha nyugati újságírók a hatalomról látszólag oly könnyedén lemondó régi rezsim vezetőire kezdenek vadászni.

"Könnyebb lenne megérteni Oroszország mai hatalmi viszonyait, ha annak idején Szentpéterváron követtem volna figyelemmel a városvezetéssel, így az akkor ott dolgozó Vlagyimir Putyinnal is kapcsolatban álló alvilági figurák üzleti karrierjét" - írja a The Economist újságírója.

Edward Lucas arra az álláspontra helyezkedik, hogy a legnagyobb hiba, amit a mai újságírók elkövethetnek, az pedig az önelégültség, az elkényelmesedés, mert például mind az Európai Unió, mind a NATO, mind más nemzetközi szervezetek létét természetesnek vesszük, holott szerinte ezek törékenyebbek mint gondolnánk.

"Leginkább Európa kolosszális és gyorsan növekvő időzített bombája aggaszt: a több millió roma. Hatalmas űr tátong aközött, ahogy ők élnek és a modern társadalom között. Tűrhetetlen körülmények között kénytelenek élni, és egyre dühösebbek amiatt, ahogy bánnak velük" - húzza alá írásában a külpolitikai szerkesztő. Lucas abban bízik, hogy az újságíró mostani nemzedéke jobban teszi majd a dolgát ebben az ügyben, mint annak idején az ő generációja.