Jaroslaw Kaczynski megtanulta, hogy a személyét nem nagyon szeretik a lengyel választók, pártjában, a Jog és Igazságosságban (PiS) viszont a változás ígéretét látják. Ezért az idén már másodszor húzódik taktikusan a háttérbe, és adja át másnak a rivaldafényt. A májusi elnökválasztáson a korábban még a névrokonával, a Szolidaritás szakszervezet vezetőjével gyakran összekevert Andrzej Dudát emelte ki az ismeretlenségből. Duda nemcsak legyőzte az újrázni készülő Bronislaw Komorowski államfőt, hanem az egyik legnépszerűbb lengyel politikussá vált, aki külön hatalmi központot alakított ki a közvélemény-kutatások alapján a végnapjait élő, jobbközép Polgári Platform (PO) vezette kormánnyal szemben.

A PiS-t várhatóan győzelemre vezető Beata Szydlót is kevesen ismerték azelőtt, hogy Kaczynski miniszterelnök-jelöltté tette volna. A keményen dolgozó kormányt ígérő, fiatalkorában vidéken néptáncesteket szervező, kétgyerekes Szydlo populista kampányt folytatott, a kisvállalkozásoknak adókedvezményt, a 75 év fölöttieknek ingyenes gyógyszert helyezett kilátásba, s azt, hogy visszacsinálja a nyugdíjkorhatár emelését. Alig esett szó külpolitikáról, s végképp nem emlegették Kaczynski megosztó összeesküvés-elméletét a lengyelek elleni német-orosz összefogásról, valamint az ikertestvére, Lech Kaczynski államfő 2010-es tragikus halálát okozó szmolenszki repülőgép-balesettel kapcsolatos moszkvai ármányról.

Jaroslaw Kaczynski. A háttérből irányít

AFP / Janek Skarzynski

Azt viszont a PiS világossá tette, hogy azt szeretné cselekedni, amit Orbán Viktor tett Magyarországon. Ha sikerül elérni az alkotmányozó többséget, akkor konzervatívra hangolni az alaptörvényt. A gazdaságpolitikában Lengyelországban is jöhet a szektorális különadók rendszere, és az államfőként fontos politikai pulpitushoz jutott Duda már megpendítette, jó lenne a lengyel bankszektorban is a hazai többség, a gazdaságpolitikában pedig a jegybank nagyobb szerepvállalása. De a PiS a menekültkérdésben és a Brüsszelhez való viszonyban is sokkal közelebb áll Budapesthez, mint a jelenlegi varsói kormány.

Az előrejelzések szerint ellenzékbe szoruló Polgári Platform nyolcévi kormányzás után elhasználódott. Hiába volt a lengyel az egyetlen európai gazdaság, amely a 2008-ban kirobbant válság idején is növekedni tudott, s vált Varsó igazán modern, nyüzsgő nagyvárossá, a konjunktúrából a hétköznapi emberek nem részesedtek úgy, ahogyan szerettek volna. Az erkölcsi kopást pedig a tavaly kirobbant „Waitergate” jelezte: két elegáns varsói étteremben a pincérek közreműködésével titokban lehallgatták a kormánypárt vezető politikusait, a jegybank elnökét és neves üzletembereket, amint nyomdafestéket nem tűrő kiszólásokkal folytatják a színfalak mögötti szívességcseréket. A botrány a politikai süllyesztőbe küldte a korábban európai feladatokra is alkalmasnak tartott Radoslaw Sikorski külügyminisztert. A bizalomvesztést pedig a jó ütemben az Európai Tanács elnöki posztjára átlépő Donald Tusk pártelnök–kormányfő helyére került volt egészségügyi miniszter, Ewa Kopacz sem volt képes megállítani. Így a mai női párviadalban neki alighanem a vesztes szerepét osztották Szydlóval szemben.

Ewa Kopacz a varsói parlamentben. Nem tudta megfékezni a bizalomvesztést

MTI / EPA / Radek Pietruszka

A lengyelek kiábrándultságát mutatva bejuthat a parlamentbe az egykori punk-rock énekes Pawel Kukiz politikai alakulata. A májusi elnökválasztás első fordulójában nagy meglepetésre a szavazatok több mint 20 százalékát megszerezve a harmadik helyen végzett Kukiz sem akkor, sem most nem hirdetett klasszikus programot – legfontosabb követelésük az egyéni választókerületek bevezetése –, ám ez is elég lehet ahhoz, hogy az alsóházban, a szejmben is a harmadik erővé váljanak.

Az agrárbázisú Lengyel Néppárt – a lengyel belpolitika kedvenc koalíciós partnere, amely segített már többséghez baloldali és jobbközép kormányokat is, az utóbbi nyolc évben a PO szövetségese volt – biztonsági játékkal lépheti át újra az 5 százalékos parlamenti küszöböt. Bejuthat a magukat Moderneknek nevező liberális tömörülés is, amely csak az idén májusban alakult, és a szabadpiacban hívő szavazók támogatására számít, akik úgy érzik, a PO elárulta őket.

A hagyományos baloldal viszont könnyen eltűnhet a parlamentből. A kommunista utódpárt, a Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) a korrupciós botrányokkal tarkított, gazdaságpolitikai hibák sorával szegélyezett kormányzása után a 2005-ös választáson – ahol a Jaroslaw és Lech Kaczynski vezette PiS hatalomra jutott, majd két év után megbukott – megrendítő ütést kapott, amiből nem tért magához. A még mindig Leszek Miller, a Lengyel Egyesült Munkáspárt egykori politikai bizottsági tagja által irányított SLD nagy nehezen Egyesült Baloldal néven összekovácsolt egy koalíciót, ám annak pártszövetségként 8 százalékos a parlamenti küszöb, s a támogatottságuk ennek a határán mozog. Az elégedetlen ifjúszocialisták a kiábrándult zöldekkel Együtt néven álltak össze, de a közvélemény-kutatások azt mutatják, nincs esélyük bekerülni a szejmbe.

Lengyelországban péntek éjféltől kampánycsend van, a 30,73 millió szavazásra jogosult lengyel 27 860 választókerületben adhatja le a voksát, ebből 250 található külföldön. Az urnákat este kilenckor zárják, s azt követően hozzák nyilvánosságra az első exit pollokat. A választási bizottság hétfő estére ígéri az előzetes, keddre a végleges mandátummegoszlást.