A második világháborús német szárazföldi erők főhadiszállásaként létesített mamerki komplexumot jelenleg felügyelő wegorzewói helytörténeti múzeum az egyik földalatti folyosó karbantartása keretében végzett talajradar-vizsgálatot. 

Ennek során az alagút mellett egy 6 négyzetméter alapterületű helyiséget találtak. Ezt a múzeum munkatársa, Bartlomiej Plebanczyk azokkal a korábbi tanúvallomásokkal hozta összefüggésbe, melyek szerint 1944-45 telén a főhadiszálláson egy szigorúan ellenőrzött szállítmányt falaztak be. A helyi hagyomány azóta is a borostyánszobával azonosítja a titkos rakományt. 

A történet alapján a komplexumban már a múlt század 50-es és 60-as éveiben is végeztek kutatásokat, amelyek során terepszemlét is tartottak a Lengyelországban akkoriban bebörtönzött német háborús bűnös, Erich Koch részvételével, aki a feltételezések szerint egykor a borostyánszoba darabjainak elrejtését felügyelte. A korabeli technika azonban semmilyen nyomra nem vezette a kincskeresőket.

Polanczyk a talajradar-vizsgálat eredményei alapján engedélyt kért a helyi hatóságoktól további kutatásokhoz. Ezek során átfúrnák a terem betonfalát, majd távirányítású kamera segítségével feltérképeznék a helyiséget.

A világ nyolcadik csodájának is nevezett, eredetileg 10,5 méter hosszú és 11,5 méter széles borostyánszoba kincseit a Szentpétervár melletti Carszkoje Szelóban lévő palotából hurcolták el a nácik a második világháborúban, és a műremek azóta sem került elő. Elnevezését a pompás borostyán falburkolatokról kapta, amelyeket I. Frigyes Vilmos porosz király ajándékozott I. Péter orosz cárnak 1716-ban.

A német csapatok 1941-ben a mai Kalinyingrádba vitték a borostyánszoba kincseit, amelyeknek később nyomuk veszett a háború során. Számos összeesküvés-elmélet kering hollétükről, és több kutatás is indult megtalálásukra.