1941-ben szakadt, hagyományos afgán ruhában jutott be az olasz nagykövethez, séfnek kiadva magát az akkor is álnéven bemutatkozó Bhagat Ram Talwar. Hamarosan rávette a nagykövetet, hogy segítsen az indiai nacionalista forradalmár, Subhas Bose náci Németországba menekítésében. Az olasz nagykövet, Pietro Quarioni azonban nem a forradalmárral, inkább a segítőjével alakított ki szoros kapcsolatot, így lett kém a lelkes kommunistából.

Talwar gazdag földtulajdonos hindu családba születetett Nyugat-Indiában. A brit uralom ellen volt, főleg miután a testvérét, akihez nagyon közel állt, a britek kivégezték a punjabi kormányzó elleni merénylet után, mert megölt egy rendőrt. A terrorizmust, mint eszközt viszont elvetette, inkább belépett a kommunista pártba.

Miután Talwar egyre több pénzt kért, az olaszok lassan lepasszolták a németeknek, akik képesek voltak megfizetni, hogy oda-vissza járjon a pakisztáni Peshawarból Kabulba és közben robbanóanyagokat szállítson a brit-ellenes felkelőknek. Hatalmas összegeket keresett az utakon, amiből bőkezűen támogatta az indiaiai kommunistákat.

1941 őszén, mikor a náci Németország offenzívája a Szovjetunió ellen már hónapok óta tartott, Talwar megkereste a szovjeteket is szolgálataival. Elfogadták és mint hithű kommunistáról, úgy tartották, sosem árulná el őket.

1943-ban Peter Flaming, a Bond-regények atyjának, Ian Flemingnek a testvére szervezte be a brit titkosszolgálathoz. Ő adta Talwarnak a Silver kémnevet.

Egy ilyen sikeres ügynököt már a japánok sem hagyhattak ki, akik azért szervezték be, hogy az Indiában állomásozó brit erőkről gyűjtsön nekik információkat, a britek viszont ezt kihasználva a japán kémekről kértek adatokat.

A háború után Talwar évtizedekre eltűnt, majd a 70-es években írt egy visszaemlékezést kémkedésének sikertörténetéről, ami szerinte hozzásegítette Indiát a függetlenség elnyeréséhez. 1983-ban 75 évesen halt meg a II. világháború egyetlen ötös ügynöke.