„A Nyugatnak fel kell tennie magának a kérdést: miért viselkedett másképpen Oroszországgal, mint a térség többi államával? Meghívtuk a kelet és közép-európai országokat a NATO-ba, s ezzel azt mutattuk az ugyancsak felszabadított Oroszországnak, hogy nincs rá szükségünk, és nem bízunk benne. Az 1990-as évek elején, amikor döntés született az észak-atlanti szövetség kibővítéséről, akkor még nem volt Vlagyimir Putyin. A Nyugat nagy barátja, Borisz Jelcin volt hatalmon, az a politikus, aki üdvözölte a balti államok szabadságát” – írta Roxburgh a The Moscow Times című moszkvai hetilapban megjelent elemzésében.

Az egykori BBC tudósító szerint a hibás döntések hátterében nem csak az ált, hogy a kelet-európaiaknak rossz emlékeik voltak a szovjet megszállással kapcsolatban, hanem az is, hogy a Nyugat hagyományos és zsigeri gyűlölettel és bizalmatlansággal viseltetik Oroszország iránt.

„Nem értettük meg, hogy mi történt ott? Az oroszoknak még több segítségre lett volna szükségük, hiszen például a lengyeleknek csak 44 év kommunizmus jutott, s ők még emlékeztek a demokratikus hagyományokra. Nem úgy minit Oroszország, amelynek a semmiből a gazdasági válság közepén kellett újra megtalálnia magát” – véli Roxburgh, aki szerint a nyugati államok rosszul segítették Moszkvát: nem engedték meg, hogy Oroszország visszanyerje befolyását, s miközben vállat veregetve dicsérték a demokrata Jelcint, nem fogadták el őt partnerként a világpolitikában.

„Dicséret és befogadás Kelet-Európának, megalázás és kizárás Oroszországnak. E körülmények közepette juthatott hatalomra nyolc évvel később hatalomra egy olyan keményvonalas politikus, mint Putyin. Ha jobban kezeltük volna Oroszországot, akkor valószínűleg ma nem lenne Putyin-probléma, és elkerültük volna a kedvezőtlen következményeket. Nem csak a szabadságot ünneplő Oroszországot árultuk el, hanem a biztonságra vágyó kelet-európaiakat is, akik ugyan ma már NATO-tagok, viszont kevésbé érzik magukat biztonságban, mint az oroszországi rendszerváltozást követő néhány évben” – állítja Roxburgh.