A szálló por mennyisége január végén Ulánbátorban elérte a köbméterenkénti 855 mikrogrammot, miközben a kínai fővárosban ugyanekkor csak 70 mikrogrammot mértek. A nemzetközi egészségügyi határérték 20-25 mikrogramm, ezzel szemben a mongol fővárosban mértek már 1000 mikrogramm fölötti értékeket is. Cahiagín Elbegdordzs köztársasági elnök "nemzeti katasztrófának" nevezte a kialakult helyzetet, az UNICEF adatai szerint Ulánbátor a világ 10 legszmogosabb városa közé tartozik.

A drámai helyzet fő oka az, hogy a világ egyik leghidegebb fővárosának számító Ulánbátorban a szegénynegyedek vidékről beáramló lakói nem tudnak mással fűteni és főzni a mínusz 40 fokot is elérő téli hidegben, mint olcsó, de erősen szennyező feldolgozatlan szénnel, fával, szeméttel, benne műanyaghulladékkal és gumiabronccsal. A hatalmas területű, de gyéren lakott Mongólia hárommilliós lakosságából 1,3 millió fő él a fővárosban, és a népesség fele lakik a várost körülkerítő, a közműrendszerhez nem csatlakozó sátortáborokban, viskókban vagy a hagyományos jurtában.

Becslések szerint a légszennyezés 80 százaléka a fővárost gyűrűbe szorító, városba áramló vidéki lakosság lakta jurtanegyedek tűzhelyeiből, műanyag- és gumiégetésekből származik. A légszennyezés csökkentése céljából a mongol nemzetbiztonsági tanács január elején kezdetnek egy évre megtiltotta a vidéki lakosság bevándorlását Ulánbátorba, bár sokan kétlik, hogy a hatóságok érvényt tudnak szerezni a jogszabálynak. Az ulánbátoriak ezen a télen már kétszer is tüntettek a szmog ellen, legutóbb január végén, mínusz 20 fokban gyűltek össze a főtéren mintegy hétezren fekete ballonokkal és transzparensekkel, és gyűjtöttek aláírásokat a kormány tétlensége ellen.

Két és fél ezer pekingi vállalkozásnak kell bezárnia

Lapunk olvasóinak egynegyedét kifejezetten nyomasztja, hogy nincs módjában takarékoskodni nyugdíjas éveire. Tisztában vannak ugyanis azzal, hogy az állami nyugdíj semmire sem lesz elég.