A szappanoperák sztorijának megvan a maga tipikus menete. Egy darabig több szálon érlelődik a konfliktus, de jön egy váratlan fordulat, és hirtelen minden jóra fordul. Az elmúlt időben egyre csak éleződött a konfliktus a balkáni szappanoperában. Montenegróban a hajtókájukon valószínűleg Putyin-kitűzőt viselő fura csoport akarta megmerényelni az ország vezetőjét a választás napján, talán hogy letérítsék Montenegrót a NATO-csatlakozás útjáról, Macedóniában az előző kormány vezető pártjából itt maradt államfő hónapokig nem adott kormányalakítási megbízást az erre egyébként képes ellenzéknek, talán hogy ne kerüljenek börtönbe a kormányzásuk során elkövetett túlkapásokért, Albániában pedig az ellenzék vonult ki a parlamentből, hogy a hamarosan esedékes választásokat is bojkottálja.

Az amerikai, akit a CEU-ügyből is ismerünk

A balkáni forgatókönyv azonban most éppen a konfliktus feloldásánál tart: Montenegróban a napokban jelentették be, hogy az április végi kormányhatározatot követően valószínűleg június 5-re érnek véget a ratifikációs eljárások, és azon a napon jelentik be, hogy az ország immár hivatalosan is a NATO tagja – eközben az elpancserkodott puccskísérlet feltételezett szervezői és elkövetői már a bíróság előtt állnak. Macedóniában Gjorge Ivanov államfő, ha kissé fancsali képpel is, de átnyújtotta az eddigi ellenzék vezetőjének, Zoran Zaevnek a kormányalakításra szóló meghívót. Albániában is végre leült egymással a kormány és az ellenzék, és kitaláltak egy olyan modellt a választásokra, ami mindenkinek megfelel, így most már az ellenzék sem akarja a bojkottot.

Gjorge Ivanov macedón elnök (j) átnyújtja a kormányalakításról szóló megbízást Zoran Zaevnek, a Macedóniai Szociáldemokrata Szövetség (SDSM) elnökének Szkopjéba

MTI / EPA / Tomiszlav Gjorgev

A forgatókönyvbe a fordulatot egy amerikai diplomata megjelenése hozta. A diplomatát Hoyt Brian Yee-nek hívják, és a Trump-kormányzat külügyminisztériumában az eurázsiai térségért felelős részleg vezetője, még Obama nevezte ki 2013-ban. Yee-nek éppenséggel van személyes tapasztalata a Balkánon, egyrészt az ex-Jugoszláviáért felelős amerikai különmegbízott munkatársa volt, másrészt maga is szolgált az Egyesült Államok zágrábi és podgoricai követségén, mindkét helyen magas beosztásban. Áprilisban egyébként Magyarországon is járt, megbeszélést folytatott nemcsak a kormány képviselőivel, de a civilekkel és a CEU munkatársaival is.

Yee körbeutazott a Balkánon, és bár hivatalos titulusa csak helyettes államtitkár, miniszterelnöki és államfői szinten fogadták. Személyesen találkozott például Gjorge Ivanovval, a „jó hangulatú, konstruktív” megbeszélésük után pedig magabiztosan nyilatkozta, hogy a macedón elnök „megértette” az USA elvárásait, és hogy biztos abban, Ivanov „helyesen fog eljárni.” Azóta az egykori ellenzéki vezér Zoran Zaev már a miniszterei kinevezésével van elfoglalva.

A szkopjeihez hasonló volt Yee tiranai útja is. Mielőtt az érintett felekkel asztalhoz ült volna, kifejtette: „nem azért vagyok itt, hogy megmondjam, ki mit csináljon, vagy egy amerikai elképzelést erőltessek a felekre, de ha lesz olyan javaslatom, ami szerintem segíthet a konfliktus megoldásában, azt nem fogom magamban tartani”. Nem tudni, született-e vajon hasznos javaslata, de tény, hogy két nappal távozása után a legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt vezetői együtt álltak a kamerák elé, és bejelentették, hogy sikerült megegyezniük: az ellenzék részt vesz a választáson, amit azonban a tervezettnél egy héttel később, június 25-én tartanak meg. Addig – az ellenzék javaslatára – egy átmeneti kormány alakul, amibe a legnagyobb ellenzéki párt miniszterelnök-helyettest és hat minisztert delegál, illetve a választás tisztasága szempontjából fontos állami intézményekbe is beköltözik.

A közös bejelentés szerint az átmeneti kormány egyik első intézkedése lesz a büntető törvénykönyv szigorítása, a szavazatok adásvétele a bűncselekmény kategóriába kerül. Megindul ugyanakkor az igazságszolgáltatásban dolgozók átvilágítása is – ezt korábban az ellenzék igyekezett megakadályozni, nyilván azzal összefüggésben, hogy a bírók és ügyészek nagy részét az ő korábbi kormányzásuk alatt nevezték ki. Yee alighanem azzal ültette a tárgyalóasztalhoz az ellenzéki képviselőket, hogy elmondta: ha az ellenzék nélkül tartják meg a választást, az Egyesült Államok akkor is el fogja ismerni annak az eredményét. Márpedig Albániában, ahol teljesen hétköznapi, hogy a középületeken az albán zászló mellett feltűnik a csillagos sávos lobogó is, meglehetős súlya van egy ilyen bejelentésnek.

Brüsszel befürdött

Az elmúlt napokban az is kiderült, mennyi hatása van Brüsszelnek ugyanezekre a folyamatokra: kevesebb, mint Washingtonnak. Európa a kilencvenes évek balkáni háborúinak lezárásában is legfeljebb csak segédkezett a határozottan fellépő Amerikának, és ez a mostani helyzetre is igaz. Bár az EU különböző intézményei maguk is aktívan közreműködtek a válság megoldásában, az EU bővítési biztosa, Johannes Hahn például rendesen körbeturnézta a régiót, állásfoglalásokat és követeléseket fogalmazott meg, a sikert mégiscsak Yee érte el. Jellemző, hogy amikor Szkopjéban járt egy előre bejelentett úton, Hahnt nem fogadta a macedón államfő, mondván neki más programja van – speciel pont Budapesten volt. Az is sokat elmond, hogy miután kimentette magát, Ivanov azt ajánlotta a bővítési biztosnak, hogy inkább a kormánypárti tüntetőkkel találkozzon.

Talat Xhaferi macedón parlamenti elnök fogadja Hoyt Brian Yee európai és eurázsiai kapcsolatokért felelős amerikai külügyminiszter-helyettest Szkopjéban

MTI / EPA / Georgi Licovski

Abban, hogy ez a forgatókönyv így alakult, jelentős szerepe van magának az EU-nak. Ahogy a Balkan Insighton megjelent kommentárjában Dejan Anastasijević fogalmazott, a balkáni országok rájöttek, hogy nem kellenek az EU-nak – és elkezdtek ennek megfelelően viselkedni. Mint egy rossz gyerek, aki a rosszalkodással hívja fel magára a figyelmet. Bár a mi szomszédunkban van, úgy tűnik, mégis Washingtont érdekli jobban a térség: Macedónia ugyan a görögökkel folytatott névvita (pontosabban a görög vétó) miatt nem tagja a NATO-nak, de Albánia igen, és pár nap múlva Montenegró is az lesz. Eközben az EU-tagság céldátuma egyre tolódik kifelé a térség országai számára, nem nyílnak új csatlakozási fejezetek, és a már megnyitottak lezárása is kínosan lassan halad.

A Balkán és a magyar külpolitika

Az Orbán-kormány szereti világosan megnevezni szövetségeseit. Macedóniában ez egyértelműen a most leköszönő Nikola Gruevszki pártja, akik budapesti szövetségesükhöz hasonlóan sorosozzák politikai ellenfeleiket, és most Washington nyomására kényszerültek átadni a kormányzást a választásokat követően felálló koalíciónak. Érdekes módon az amerikai vizit Tiranában viszont éppen a magyar kormány ottani favoritjának, a Lulzim Basha által vezetett Demokrata Pártnak kedvezett: a bojkottal meghirdetett célkitűzésüket végül épp Yee közbenjárására érték el, a részvételükkel megalakult egy átmeneti kormány, ráadásul egérutat kaptak a politikai zsákutcából is, amibe magukat manőverezték a választási bojkott meghirdetésével. Washingtonban valószínűleg nem ideológiai alapon döntenek egy-egy helyzet megoldásáról, hanem a térség stabilitását veszik figyelembe.