Valójában nem pusztán a Legfelső Bíróságnak a hírekben gyakran emlegetett Fegyelmi Kamarájáról van szó, amelynek megszüntetését azért követeli mind az EU, mind a tőle független Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), mert bírói tapasztalattal többnyire nem rendelkező tagjai ítéleteik tartalmáért és indoklásáért is felelősségre vonhatnak bírákat, ami nyilvánvalóan ellentétes a bírói függetlenséggel. Önmagában e testület többször megígért megszüntetése nem oldana meg semmit. A viták kiváltója az a sokak szerint alkotmányellenes 2018-as törvény, amelynek alapján az OBT kétharmada a szejm kormánypárti többsége által politikai alapon választott személy, és nem a bírói kar által választott delegátus. Az OBT az a testület, amely egyedül jogosult a köztársasági elnöknek javaslatot tenni bírák kinevezésére és előléptetésére.

Idén márciusban a varsói Alkotmánybíróság kimondta, hogy az EJEB félreértelmezi az Emberi Jogok Európai Egyezményének ezt a mondatát: „Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja.” Sok lengyel fellebbviteli bíró ugyanis erre hivatkozva semmisíti meg olyan kollégáinak az ítéleteit, akiket szerinte alkotmányellenesen neveztek ki.

Nem sokkal korábban az EU Bírósága állapította meg, megfelel az uniós szerződéseknek az a rendelet, amely a jogállam működéséhez köti az uniós források kifizetését. Ezután Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter, a Szolidáris Lengyelország nevű kisebbik kormánypárt vezetője élesen megtámadta Mateusz Morawiecki miniszterelnököt, amiért 2020 végén elfogadta az uniós költségvetésnek és külön a Helyreállítási Alapnak a jogállami követelményekhez kötését. Jaroslaw Kaczynski, a vezető kormánypárt elnöke legszívesebben kidobná a kormányból az állandóan lázongó EU-ellenes Ziobrot és pártját, de egyrészt nem teheti, mert a párt 20 képviselője nélkül pláne nincs többsége (még vele együtt sincs, többnyire néhány független és megnyert ellenzéki képviselő segítségével sikerül megszavaztatnia a javaslatait), másrészt neki is tetszik az igazságszolgáltatás függetlenségének korlátozása. Csakhogy az EU eurómilliárdjaira viszont nagy szükség lenne.

Ezért tárgyal most a szejm egyszerre három törvényjavaslatot a Fegyelmi Kamara megszüntetéséről, és a nyilvánosság előtt látványos szóváltások zajlanak a nagyobb és a kisebb kormánypárt között, de a javaslatok egyike sem oldaná meg az alapproblémát, sőt a Fegyelmi Kamara edddigi tagjait, akik egy része soha nem volt bíró, besorolná a Legfelső Bíróság „rendes” bírái közé.

Mialatt ezekről az előterjesztésekről zajlik a vita, csütörtökön váratlanul megszavaztatták a lejárt megbízatású OBT új tagjait. Ez két független és három ellenzéki átszavazása révén sikerült. A lengyel bírói kar csaknem egységesen bojkottálta az eljárást: a 15 helyre a 10 000 bíró közül mindössze 19-en pályáztak, jórészt az eddigiek. Ezek többsége olyan helyi bírósági vezető, akit a bíróságok és az ügyészség felett nagy hatalommal rendelkező Ziobro miniszter nevezett ki, és a megkívánt szakmai ajánlásokat többnyire egymásnak írták alá.

Vagyis miközben a lengyel kormány az élen jár az orosz agresszió elítélésében, az olajembargó követelésében és az ukrajnai menekültek befogadásában, ezzel jelentősen növelve tekintélyét Európában és az USA-ban, és látványosan elhatárolódva a magyar kormánytól, a csütörtöki parlamenti döntés ezzel ellentétes jelzést küldött. A jogállam körüli vita tehát folytatódik, és nem látszik beigazolódni az a varsói remény, hogy a háborúval összefüggő érdemek elfeledtetik az igazságszolgáltatás miatti kifogásokat.